Hagyományok éltetői

"Dőltömre Tökmag Jankók lesnek" - Ady Endre ismert sora ez, a Muszáj Herkules című vers felütése. A költemény a Nyugat hivatalos indulásának évében jelent meg a folyóiratban. Babits Mihály, aki Ignotus nevének lekerülése után előbb Móricz Zsigmonddal párban, majd egyedül jegyezte a lapot, nagyon hasonló gondolatot fogalmazott meg. Az ő mondata érthető a modernista programot meghirdető, majd számos új irányzatnak teret adó, s kinyilvánított értékeit őrizve az évtizedekkel folyamatosan alakuló teljes szellemi körre is. Pontosabban az ellenlábasokra. "Jönnek a kis sakálok, a jobboldali és baloldali senkik, a minden tehetség irígyei.”

Valóban a szerkesztőségnek meglehetősen sok küzdelmet kellett folytatnia: néha csak hétköznapi kis ügyek miatt, olykor a puszta megjelenésért, az anyagiak okán; de természetesen a politikai tér változásai szintén nyomot hagytak. Persze szakmai kérdésekre is választ kellett adni, például hogy a művészeti forradalmat az akadémizmus követi-e, vagy egyszerűen csak átveszi a terepet a beérett irodalom és a tisztító kritika. Lett volna mód népszerűvé, jóval szélesebb körben olvasottá válni, ám Babits váltig ragaszkodott magas eszményéhez. Emberi, költői és szervezői tragédiája, hogy bár valójában nem lettek hozzá hűtlen a szavak, az égi és ninivei hatalmak úgy rendezték: halálával lezárult a Nyugat korszaka is.

A Hagyományok éltetői vendége: Sipos Lajos irodalomtörténész, a Babits Kutatócsoport alapítója.

Kép: A nyugat utolsó számának címlapja