Zenei kincsestár

Kompozíciós bravúr és játéktechnikai bűvészmutatvány. Polifonikus struktúra és végleges letisztultság. Ezek a látszólagos ellentétek – akárcsak a misztikusok vélekedése szerint – egybeeshetnek, létrehozva valami olyasmit, amit szinte földöntúli jelenségnek tekinthetünk. Nos, Johann Sebastian Bach szólóhegedűre szerzett három-három partitája illetve szonátája ezt az emberi ésszel szinte föl nem fogható tökéletességet testesíti meg. Már csupán egyvalami szükséges a lélegzetelállító zenei-lelki élményhez: olyan virtuóz szólista, aki képes egyesíteni a pontosságot a hajlékonysággal, a matematikai arányosságot a muzikalitással – és aki a technikai tökéletességet magamutogatás helyett képes a zenei tökéletesség szolgálatába állítani. Az 1918-ban született lengyel Henryk Szeryng ezek közül a kiválasztott muzsikusok közül való, éppen ezért tartoznak Bach szólófelvételei az etalon számba menő lemezek sorába. A kalandos sorsú hegedűművész szentpétervári, berlini és párizsi tanulmányait követően már tizenévesen magára vonta a zenei világ figyelmét. A második világháború elől előbb Brazíliába, majd Mexikóba költözött. A mexikói kormány kulturális és jószolgálati nagyköveteként járta be a világot, és a zene mellett a népek testvériségének erősítésén is fáradozott. Több esetben ajándékozott el egy-egy Stradivari- vagy Guarneri-hegedűt zenei tehetségek megsegítésére. Pályafutása ötvenötödik évadában, egy kasseli koncert után kómába esett, és többé nem tért magához. Henryk Szeryng előadásában az 1022-es jegyzékszámú 1., h-moll Partitát halljuk.

A h-moll Partita után Henryk Szeryng az 1., g-moll szólószonáta Sicilianóját játssza.