Zenei kincsestár

A neves zongoraművész, Angela Hewitt nemrégiben közreadott lemezén a zeneirodalom legérzelmesebb témáinak zongorás átiratát játssza. És bár a gyűjtemény a Szerelmes dalok címet viseli, operarészlet éppúgy szerepel a válogatásban, mint szimfóniatétel. A művész két Richard Strauss-dal zongorás változatával kezdi műsorát. A Mindenszentek című dal visszaemlékezés az elmúlt májusokra és a szerelemre. Ezt a Cecília című szenvedélyes dal átirata követi, amelynek eredetijét Strauss jegyajándékul komponálta menyasszonya számára. A dalokat Max Reger ültette át zongorára.

A következő átirat nem kisebb zongoraművész tollából származik, mint Wilhelm Kempff. Orfeusz panaszát és A boldog lelkek táncát halljuk Gluck operájából.

A következő, szívbemarkoló melódiát Johann Sebastian Bachnak tulajdonítja a köztudat, hiszen a Bach második felsége, Anna Magdalena számára összeállított zenei gyakorlófüzet révén maradt ránk. A melódia azonban az 1690 és 1749 között élt Gottfried Heinrich Stölzel ihletét dicséri, aki Diomedes című operája címszereplőjének írta ezt a magával ragadó szerelmi fohászt. A most felhangzó átiratot maga Angela Hewitt készítette.

Gustav Mahler 5. szimfóniájának Adagiettója – nem kis részben Visconti filmje, a Halál Velencében hatására – a reménytelen szerelem zenei jelképévé vált a köztudatban. Angela Hewitt egy velencei házikoncert alkalmából készítette el saját átiratát a Mahler-partitúra gondos tanulmányozását követően.

Mára egy Grieg-szerzeménnyel búcsúzunk, amelyet a szerző három változatban is kidolgozott: zenekarra, hegedű és zongora duójára és szólózongorára. Az utolsó tavaszt halljuk a Két elégikus dallam című füzetből.