Nyelvédesanyánk

Amikor a Müncheni kódex – egyik ómagyar nyelvemlékünk – megszületett,
akkor már korántsem az e könyvforma nevét adó fatáblákra írtak. De a szöveg
megformálása – esetünkben az evangéliumfordítások átmásolása így sem volt
könnyű feladat. Bárki tehet egy kísérletet hasonló eszközökkel. Legalább ilyen
nehéz a dolga a mai olvasónak, és nem pusztán az eltelt évszázadok miatt.
Állandó jegyzetírónk H. Tóth Tibor és kollégája Mészáros András egyfajta
közvetítői szerepre vállalkozott: a betűhűség alapjáról kiindulva létrehozni egy a
modern kor emberének szóló változatot. Beszélgetésünket a kötetről („A Müncheni kódex
olvasata” című könyvről) az eredeti jelek bogarászásával kezdjük. /Lásd a képet!/

A mondás szerint a fillér is pénz. Olyannyira így van ez, hogy Horváth Katalin
korábban az utóbbival foglalkozott általában, most rátér az egyes egységekre is. (Jegyzet)