Zenei kincsestár

Két héttel ezelőtt játszottuk le itt, a Zenei Kincsestárban Camille Saint-Saëns nagyszabású, szimfonikus áradású, 2., g-moll zongoraversenyét. Pascal Rogé és a Charles Dutoit vezényelte Philharmonia Zenekar pompás fölvételéről hamarosan a 4., c-moll zongorakoncert szólal meg. Alaphangnemének megfelelően patetikusabb, komorabb és talán filozofikusabb a korábban hallott szerzeménynél, ám éppannyira virtuóz. Nem csupán a szólistával szemben támasztott követelmények tekintetében, de abban az értelemben is, amilyen mesterien ötvözi a szerző szervesen összefüggő, egységes akusztikus egésszé a szólóhangszer és a zenekari szólamok megszólalását. Nem ok nélkül: az 1875-ben, a komponista szólójával bemutatott zongorakoncert két tétele voltaképpen egy négytételes szimfónia szerkezetét mutatja, lényeges tehát, hogy szembenállás, a kontrasztok kiemelés helyett valamennyi megszólaló szólam egyetlen, közös zenei gondolat kifejezésének szolgálatában álljon. A rafinált szerkesztés mellett figyelemreméltó a mű melódiagazdagsága – az utolsó, himnikus téma már-már a Dvořáknál megjelenő amerikai folklórmotívumkat idézi.