Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban a huszadik század egyik legnagyobb zongoristája, az 1916-ban Odesszában született Emil Gilels nyújt afféle zenés áttekintést a billentyűs szólódarabok fejlődéstörténetéről. Hisz a ma fölhangzó szerzemények mindegyike a komponista előadásában hangzott föl első ízben, és nem csupán szerzőik technikai felkészültségéről adnak számot, de arról is, miként reflektáltak az alkotók a nagy elődök életművére. Bevezetésképpen a barokk billentyűsjáték nagy alapvetője, Domenico Scarlatti d-moll sonatáját halljuk.

Noha Scarlatti sonatái a billentyűs szerkesztés variációs lehetőségeinek kimeríthetetlen tárházát nyújtják, a nagy összegzésre Bach metafizikai távlatú kompozícióiban került sor. Emil Gilels az 532-es jegyzékszámú D-dúr Prerudium és Fúgát játssza.

Ha akadt a romantika korának zeneszerzői között, aki elmélyülten tanulmányozta a barokk mesterek munkásságát, Mendelssohn volt az. Bizonyosság erre opus 13-as Három fantáziája.

Emil mára Gilels Liszt Ferenc 6., Desz-dúr Magyar fantáziájával búcsúzik.