Zenei kincsestár

Legyen bár hétköznap vagy ünnep, Bach hallgatása mindig bizonyos ünnepélyességet ébreszt a lélekben. És nem csupán a lenyűgöző zenei struktúrákban fölcsillanó, szinte földöntúli tökéletesség miatt! A huszadik század nagy román filozófusa és örök kétkedője, Mihail Cioran írta: „Amikor Bachot hallgatsz, látod, miként szökken szárba az Isten. … Egy oratórium egy kantáta vagy egy passió után Istennek léteznie kell.” Köztudomású, hogy Bachot egyházzenészi megbízatásai gyakorta irányították liturgikus témákhoz. Ami azonban a leginkább meglepő: éppen világi indíttatású szerzeményei azok, amelyekben kozmikus távlatok nyílnak meg a hallgató előtt. Amikor nem kötik meg kezét az istentiszteleti elvárások és az imádságszövegek – Bach olyankor a zene Univerzumát tárja föl. Aligha véletlen, hogy e zenei prédikátor egyik legnagyobb rajongója az abbévá szentelt, a zenét afféle kinyilatkoztatásnak tekintő Liszt Ferenc volt. Abban, hogy Liszt Bach számos orgonaművét ültette át zongorára, többet kell látnunk a zongoratechnikai kihívások keresésénél. Liszt - akárcsak Bach – mélyen hitt a zenei alakzatok lelkünkre ható, katartikus erejében. Győződjenek meg erről Önök is a Hat orgonaprelúdium és fúga három Liszt-féle átiratának hallatán! Artur Pizarro zongorázik.