Akvarell

Nap, árnyék, boszorkány: Egy trilógia két kötete és egy színmű – egyetlen drámába sűrítve, de a jókedvet sem mellőzve. A terep Erdély, a történelmi keretet az a bizonyos bethleni aranykor adja, ám van, ami független helytől és időtől. Ez utóbbi pedig nem pusztán az emberi kapcsolatokra és vívódásokra vonatkozik. Az eredeti szerző Móricz Zsigmond, az újraalkotó pedig Venyige Sándor, akinek egyébként színigazgatóként nem jutott volna eszébe saját darabját a megírás után úgy 20 évvel elővenni, ha nem kopogtat az ajtón a kooprodukciós partner a Gózon Gyula kamaraszínház.

„Szivetszaggató, mélységes fájdalommal tudatjuk minden jó emberünkkel, hogy kicsiny családunk büszkesége, fejünknek ékes koronája, a mi drága jó fiúnk,
ADY ENDRE a Vörösmarty Akadémia elnöke élete 41. évében, f. évi január 27-én hosszas szenvedés után csöndesen elhúnyt” – írja a család gyászjelentése, amely 1919-ben kelt, a Partiumban, Érmindszenten. Két nappal később a költő temetésén a kortársak szerint Móricz Zsigmond mondta a legemlékezetesebb búcsúztatót.

„Apám neve sehol sincs a fogolylistán”. Emlékezés, apróságok; egy élet, egy emberre szabott 88 esztendő képei. Metszetek, ahogy Gergely Ágnes nevezi friss kötetében megjelent kisprózáit. A Mozdonygyári éjszakák című könyvről kérdezi őt Liptay Katalin.