A magyar művészet élő legendái

Leggyakrabban a piros, a bíbor, a fekete és a fehér tűnik fel Aknay János Krisztus-ábrázolásain, amelyekről egy gyönyörű kiállítású kötet is napvilágot látott.
A Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, a Nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy bemutassa -ahogyan a kötet szerkesztője Nagy Márta bizantológus fogalmaz- a Krisztusság teljességét-noha az ötvenhat portré megalkotása éppúgy ösztönös volt, mint bármely emlék-kompozíciója, vagy angyal-ábrázolása.. A nyíregyházi születésű fél évszázada Szentendrén élő Aknay munkássága folytatása, s egyben megújítása a több mint száz éves hagyománnyal rendelkező szentendrei festészet geometrikus törekvéseinek. Angyalai az időtlenség, az örökkévalóság hírnökei, akik összekötő kapcsolatot jelentenek az égi és a földi, a látható és a láthatatlan, az anyagi és a szellemi tartalmak között, akár csak maga a művészet. Novotny Tihamér művészettörténész írja egy helyütt: Ez a képzelet szárnyán közlekedő, térben is időben igen mozgékony, tiszavirágszerűen új és új alakot öltő angyalmotívum valóban úgy röpköd Aknay Jánosnál, mint mesékben a gondolat. Világokat hág át, csillagok közt jár-kel, de mindig visszatér alkotó (atyjához), a művészhez, s be-benéz az ajtókon, ablakokon, s fel-felbukkan az újra és újjáépített szentendrei kulisszák között, és a háztetők, keresztek és kálváriák felett. (képünkön Aknay János a könyvbemutatón, fotó: Bazánth Imola)