Zenei kincsestár

Ahogyan a terebélyes fák árnyékában is nyílhatnak apró, mégis szemet gyönyörködtető virágok, éppígy a zenetörténet főműveinek környezetében is találkozhatunk szerény, ám tetszetős alkotásokkal. Az 1786 és 1832 Friedrich Kuhlau szólózongorára szerzett, kedves és kedélyes szonátái például nem veszik föl a versenyt Mozart, Beethoven és Schubert ezerarcú, meglepetésekben kifogyhatatlan darabjaival, de nem is ez volt szerzőjük szándéka. A napóleoni háborúk elől Koppenhágában menedékre lelt német komponista ezeket a szerzeményeket épp azért írta, hogy általuk vezesse be növendékeit a bécsies házimuzsikálás fortélyaiba. Kuhlau neve leginkább egy átmulatott, 1825-ös bécsi éjszaka okán maradt fönn, amikor is közös pezsgőzésük alkalmával Beethoven kánont kerekített Kuhlau névbetűiből. Zeneszerzői életművét alaposan megtizedelte egy tűzvész, amelynek számos kéziratos kotta áldozatul esett. Ritkán hallható, míves szonátáiból Jandó Jenő készített remek lemezt. Erről halljuk most elsőként az A-dúr szonátát, jókívánságainkat tolmácsolva a 70. születésnapját nemrégiben ünnepelt művésznek.

Jandó Jenő a háromtételes G-dúr Szonatinával folytatja Friedrich Kuhlau bemutatását.

Búcsúzóul az F-dúr szonáta nyitóallegróját halljuk.