Akvarell

„A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?” Mondta tragédiák érlelte humorával 2007-ben Olofsson Placid. A bencés szerzetes az egyike volt azoknak, akiket hitük, papi-lelkészi mivoltuk miatt hurcoltak lágerbe. Ők bíztak a megtartó Istenben, s így a kényszemunkatáborok embertelen körülményei közt is megtartották az emberséget. Sorsukat – és a kort, amiben éltek – egy Húsvét után megjelenő könyv mutatja be. A „Tebenned bíztunk eleitől fogva” – Egyházi személyek a GULAG fogságában című kötetről a szerkesztővel, Kovács Emőke történésszel álltunk meg beszélgetni egy utcai emléktáblaavatást követően.

"Égő zarándok, vakmerő apostol.” Vagy: „tudós csavargó”. A költői megnevezések mellett Kőrösi Csoma Sándorról írtak már úgy is, mint a hiteles emberi léthez nélkülözhetetlen közös pont megtalálására indult székely-magyar vándorról. Nemzetközi ismertségével csak az vetekszik, amit nem tudunk róla. Nem véletlen hogy az életét, munkásságát feldolgozó új könyv bevallottan rendhagyó legendárium, amely népmesei elemekkel és humorral szövi át. (Címlapja is mintha egy mesekönyv illusztrációja lenne, székely motívumokat felhasználva.) A szintén erdélyi szerzővel, Molnár Vilmossal Fazekas Gyöngyvér beszélgetett.

Orvosok, akik egyben zenészek. Aki megtapasztalták a járványidőszakot, a tragédiákat, de még azt is, miként léphetnek túl saját félelmeiken. Tettekre sarkalta őket a helyzet, amikor egy felnőttnek sem könnyű, de még nehezebb gyermeknek lenni. Ezért, illetve a COVID miatt félárván maradt gyermekek valamint az ukrajnai háború elől menekülő családok megsegítésére lépnek fel egy jótékonysági koncerten, április 9-én, szombaton 18 órától a Párbeszéd Házában. Az egyik szervezőt Dr. Lehoczky Hajnalkát Temesfői Mátyás kérte mikrofon elé.