Zenei kincsestár

A hangrögzítés sok mindent megváltoztatott zenehallgatási szokásainkon. És nem csupán azokon. Az egyre több fölvétel elérhetősége lehetővé, sőt szükségessé teszi, hogy a muzsikusok és a kiadók az érdeklődés fönntartása érdekében új meg új szerzőket és szerzeményeket kutassanak föl és adjanak közre. Miáltal szédületesen kiterebélyesedett a hangzó formában elérhető zeneirodalom, és bizony a hangsúlyok is áttevődnek olykor. Az évszázados kánon stabil alapművei és megkerülhetetlen szerzői mellé odakéredzkednek azok a komponisták, akiknek életműve az óriások árnyékában némiképp háttérbe szorult. A lemezkiadás így a méltatlan elfeledéstől ment meg igazán figyelemreméltó zeneszerzőket. Ma két, jószerével sohasem játszott zongoraművel igyekszünk gazdagítani Kedves Hallgatóink zenei élménytárát. Carl Czerny 1791-ben, Mozart halálának esztendejében látta meg a napvilágot, és 1857-ig tartó életútja tevékenyen kísérte végig a romantika kivirágzását. Czernyt elsősorban a zongorajáték technikáját tökélyre vivő etűdjei okán tartjuk számon. Ma fölhangzó, 1. Fantáziája azonban Liszt társai között jelöli ki a helyét. Már csak amiatt is rokonítható a két szerző, mert Liszthez hasonlóan Czerny is irodalmi előképek alapján, Walter Scott regényeinek hatása alatt írta meg négy négykezes fantáziáját. A Pei-I Wang és Samuel Gingher előadásában fölhangzó elsőt a skót történelmi regény címalakja, a szabadságharcos Waverley ihlette, Czerny pedig ismert skót melódiák variációit szőtte a zenei szövetbe.

Az 1845 és 1929 között élt, francia Gabriel Fauré mind a kamarazene, mind a zongoramuzsika terén bőséggel hagyott fölfedeznivalót az utókor számára. Köztük szépséges noktürnjeivel, melyek közül most a 10., e-moll szerzeményt halljuk Eric Le Sage fölvételéről.