Miért szeretem?

Túlléptük az évtizedet: immár 11 éve, hogy 98 évesen távozott e világból az utolsó magyar trónörökös,Habsburg Ottó, aki királyfi maradt e hosszú időn át is - mindenkor kiállva amellett, hogy Magyarország a Nyugat része, hogy Európa része, és amikor hosszas külföldi szereplések után, európai képviselőként ismét magyar földre lépett (azért "ismét" mert Pannonhalmán, az ősi apátságban tanult, amelyet királyi ősei alapítottak, s amelyet még a tatár sem tudott elpusztítani) -, a magyar politikai közéletnek is voltak olyan csoportjai, akik szerepet szántak neki: a kisgazdák köztársasági elnökké is jelölték volna, a legitimisták a király(ság) örökösét látták benne, a boldog és sikeres békeidők leszármazottját. Wilsontól Rooseweltig az amerikaiak is kacérkodtak a gondolattal, hogy szerepet szánnak neki, Ő azonban megmaradt európai képviselőnek. E minőségében a régiók helyzetének megoldatlanságáról olyasmiket mondott, amik ma is érvényesek: a baszkok és a székelyek sokat tudnának erről mesélni, de még a dél-tiroli osztrákok is... Kedves ironikus személyiségét őrizzük meg, hogy unokáink ebben az életútban ne csupán egy digitális adathalmazt lássanak meg...