Zenei kincsestár

Fölvetődik a kérdés, miért tölti el a Bach hallgatójának szívét valamiféle emelkedett, magasztos érzés olyankor is, amikor nem vallási témájú, liturgikus szerzeményeivel találkozik? Különösen igaz ez Bach billentyűs muzsikájára, még akkor is, ha tudjuk, nagy orgonaművei inkább afféle templomi koncertdarabok, mintsem egyházzenei alkotások. A válasz föltehetőleg Bach zenéjének tökéletes letisztultságában és a zenei struktúrák már-már emberfeletti tökéletességében keresendő. Ma Bach weimari éveiben keletkezett hat toccatája közül hallunk kettőt Wolfgang Rübsam zongorás felvételéről. A toccata távolról sem templomi műfaj. Az 1500-as évek derekán jelent meg olasz földön, és eredetileg a lantra írt fantáziák egyik formája volt. Közismert, milyen tanulékonyan sajátította el és olvasztotta saját stílusába az ifjú Bach az itáliai zene kifejezésmódját. Erről tanúskodnak ezek a szerzemények is: a meditatív témák fölébe katedrálisként magasodnak a polifónia és a fúgaforma hatalmas csúcsívei. A 910-es jegyzékszámú, fisz-moll, majd a 911-es c-moll Toccatát halljuk.