Zenei kincsestár

Két magyar muzsikuslegenda játszik ma este Beethoven csellóra és zongorára írt szonátáiból. Starker János csellista és az épp száz esztendeje Szegeden született Sebők György zongoraművész, akik hat évtizeden át muzsikáltak együtt, az 56-os megtorlások elől menekülvén Párizsban hamar magukra találtak, amennyiben 1959-ben már meg is jelent a teljes ciklust fölvonultató lemezsorozatuk. A pesti Zeneakadémia két legendás növendékének perzselő játéka, bámulatos tónusa, briliáns összjátéka és simogató puhasága egyszeriben etalont teremtett. Ma este az 1., F-dúr szonátát játsszák el nekünk. Beethoven 1896-ban írta az opus 5 alá besorolt két cselló-zongoraszonátát, és a Frigyes Vilmos porosz uralkodónak szóló dedikáció alig félreérthetően udvari állás vagy megbízatás iránti vágyról árulkodik.

Starker János és Sebők György a 4., C-dúr szonáta Allegro vivace tételével búcsúzik mára. A 102-es opusszám alá tartozó két szonáta 19 évvel későbbi az imént hallott szerzeménynél, 1815-ben keletkezett, és dedikációja a Haydn életművéből ismerős Erdődy család tagjának, Mária grófnőnek szól. Az imént hallott, bécsi kedélytől áradó szonáta után szembeötlő a zenei szövet összetettsége, a zenei gondolatok áttételesebbé válása.