Zenei kincsestár

Ma este a méltán népszerű francia trombitaművész, Maurice André játékában gyönyörködhetnek. Nemcsak a művész briliáns játéka, de a fölhangzó művek is okot adnak a gyönyörködtetés kifejezés használatára. Három tizenhetedik századi komponistánk idejében, a barokk világában a muzsika elsődleges szerepe csakugyan a gyönyörködtetés volt: pompás zeneműveikkel a szerzők mindenekelőtt arra törekedtek, hogy afféle hangzó díszletekként tegyék általuk a világot még színpompásabbá és fényesebbé. Erre pedig keresve sem találnánk alkalmasabb eszközt az aranyhangú trombitánál! Talán ezért is gondolta úgy Maurice André, hogy a Londoni Filharmonikusokkal és Jesús López Cobos karmesterrel trombitás változatban is eljátsszák Georg Philipp Telemann f-moll Oboaversenyét.

A Telemann-koncert után Georg Friedrich Händel öttételes D-dúr szvitje hangzik föl. A szvit leginkább tételrendjében és táncos karakterében különbözik a korszak versenyműveitől – reprezentatív hangzás tekintetében semmivel sem marad el mögöttük. Maurice André ezúttal a Württembergi Kamarazenekarral és Jörg Faerberrel muzsikál.

Befejezésül Tomaso Albinonitól hallunk egy trombitára és zenekarra komponált látványos szerzeményt. A szerzemény címe - Trattenimento armonico - magyarra fordítva meglehetősen bizarr: valamiféle visszafogott harmóniákra utal, és alighanem a kifinomult és elegáns trombitajáték demonstrálására íródott. Maurice André ismét a Londoni Filharmonikusokkal és Jesús López Cobos karmesterrel muzsikál.