Miért szeretem?

Gárdonyinak ezt a regényét többen is bírálták amiatt, hogy a főszereplők alakja nem elég plasztikus. Inkább a "korfestést" méltatták. A szerző - költőként is, és rendezőként is - olyan kihívás elé került, amit Madách tragédiája óta minden érettségire készülő ismer a magyar irodalomtörténetből -, a bizánci színben Ádám nem jut közelebb Évához - akit "elenyel" a kolostor... A zenés és táncos műfajban, amit a fiatalok is kedvelnek, a szerzőnek - dramaturgként is - sikerült megoldani, hogy  életszerűen ábrázoljon olyan szereplőket, akik lehetnének akár hétköznapi, vagy mesebeli szerelmesek is - ám mindketten azt a missziót választották, hogy az Evangéliumot hirdessék. A szerzetessé lett fiúnak rögtönöznie kell - egy  elhagyott kézirat helyett újra kell alkotnia Szent Ferenc Szűz Máriához címzett imáját... Napjainkban, amikor országunk tevőlegesen is részt vesz abban a folyamatban, amely igyekszik megtartani szülőföldjükön az elüldözni kívánt keresztényeket - az ilyen bemutató maga is evangelizál. Adjuk tovább a fiataloknak is, a történelmet folytatjuk ezzel is, ami a mai időkben olyan vállalás, amiben dicsőség részt venni...