Zenei kincsestár

Különösen hangzik, de az egyik legnépszerűbb szólóhangszer, a cselló évszázadokon át várt arra, hogy a zeneszerzők fölfedezzék. Noha elődei már a XVI. században léteztek, a jóval elterjedtebb gamba mellett a cselló hosszú ideig kísérőhangszer maradt. Vivaldi, Bachon és Pergolesin kívül a barokk szerzők nem is igen írtak csellóműveket. Haydnra kellett várni, hogy vonósnégyesei mellett versenyművek szólószerepét is rábízza a csellóra. A folytatás – Beethoven, Brahms, Dvořák, Schumnann és Chopin művei – a cselló valóságos diadalútját eredményezték. Éppígy a huszadik század csellóművészeinek tekintélyes listáját. Pablo Casals, Pierre Fournier, Starker János, Msztiszlav Rosztropovics, Jacqline Du Pré, Yo Yo Ma, Julian Lloyd Webber, Steven Isserlis, Christophe Coin, Mischa Maisky, Anner Bylsma, Renaud Capucon, Perényi Miklós, Onczay Csaba, Várdai István – hogy csak a legismertebbeket említsük. A Zenei Kincsestárban ma ennek a nagy nemzedéknek egyik úttörője, Emanuel Feuermann muzsikál remek muzeális fölvételekről. Játékában, puha csellóhangján az aranykor szelleme támad a lemezről. A művész a galíciai – ma ukrajnai – Kolomya városkában született 1902-ben. A két fiúgyermek zenei tehetségét látva a család 1907-ben Bécsbe költözött. A 11 éves Emanuel már Haydn D-dúr csellóversenyének szólóját játszotta a Bécsi Filharmonikusokkal, Felix Weingartner dirigálásával. Köln, majd Berlin következett pályáján. Professzori állásától megfosztva Londonban települt le, és kiváló partnerekkel készített korszakos fölvételeket. Amerikába való távozása után nem sokkal belehalt egy sebészeti beavatkozásba. Még nem volt negyvenesztendős. Most Schubert a-moll Arpeggione-szonátáját játssza Gerald Moore-ral.

Schubert után Chopin: Emanuel Feuermann az Esz-dúr noktürnt és az a-moll keringőt játssza. A zongoránál Theo van der Pas.