Akvarell

1847-ben ugyanaznap hunyt el, amikor a Petőfi-házaspár beköltözött pesti, Dohány utcai lakásába. A német komponista, karmester, zongora- és orgonaművész olyan titulusokat kapott, mint például „a romantika csodagyereke”, a „XIX. századi Mozart” vagy épp „az első jelentős zsidó származású zeneszerző”. 175-dik évfordulóról nagyszabású szimfonikus hangversennyel emlékeznek meg a magyar fővárosban. Mendelssohnról az egyik fellépővel, a zongoraszólót játszó Villányi Dániellel beszélgettem.

A korabeli jegyzőkönyvekből kiderül, hogy az egyik előterjesztett íróról, Herczeg Ferencről azért nem dönthetett érdemben a svéd akadémia, mert regényének nem készült el időben a teljes fordítása. A XVI. század eleji konklávék belső mechanizmusáról még ennél is kevesebbet tudunk. A találkozási pont a színház Oláh Zsolt jegyzete.

Zenéről és színházról, valamint a kettő érintkezési felületéről már szóltunk ma. Mindez oda-vissza érthető a filmre is. A vissza ebben az esetben azt is jelentheti, hogy egy hollywoodi alkotás lényegül át a színpadon zenévé és főként tánccá. S hogy az illúzió teljesebb legyen, arról a technika gondoskodik. Maxmilián Bernadett rendező, koreográfus volt a vendégem.