A médiavilág erkölcséről

Az író a felvezetőben Gárdonyi Géza regényét, A láthatatlan embert idézi. Hadd tegyem hozzá: Sztálin politikai gyakorlatát gyakran írják le elemezők e regény mentén. Attilát eltemetik: a temetőket a hazaúton lenyilazzák, majd azokat is lenyilazzák akik lenyilazták a temetőket, hogy soha többé, senki se tudja majd elmondani, hol van Attila sírja...  Hogy ez a párhuzam mennyire indokolt, azt egyszerű átlátni: Sztálin a választási kampányban önmaga ellenében felléptette Kirov leningrádi párttitkárt, majd annak egy beszédekor titkosszolgálati merényletet szervezett ellene. A sikeres merényletet ő maga vizsgáltatta ki, s később eljárási hibákra utalva nem csak az általa megbízott merénylőket, hanem a kivizsgálókat is kivégeztette...

Egy olyan radikális baloldal gondolkodásába és annak szókincsébe, került bele a "faj" szó -, amely az osztályharcot felcserélte a faji harccal – emeli ki Authier. Egy olyan baloldalról van szó az esszéista szerint, „amely megszállottja az etnikumnak, a származásnak és a bőrszínnek.” Houellebecq 2002-ben már egy „újfajta rasszizmus”, egy „fehérellenesrasszizmus” megjelenéséről írt, amelyet a francia baloldal sajátos erkölcsisége hozott létre.