Házunk táján

Ha a történetről kellene plakátot készíteni, talán olyan mondatok kerülhetnének rá, hogy: „Egy olasz Budapesten” vagy „A kardtól a fagyiskanálig” esetleg „Egy kisember nagy szívvel” netán „Egy világ igaza, akinek nem volt mindig igaza”.

A kötet még a Covid idején jelent meg, és egy olyan nem is távoli történelmi időben játszódik, amikor egy másfajta vírus fertőzött a világon. Sokak lelke megbetegedett, mások viszont önkéntes segítővé váltak abban a helyzetben. A hazai kiadás különlegessége, hogy szövegét – szakmai vezetők segítségével - középiskolások fordították le.

Főhőse korántsem kitalált személy. 1898-ban született Itáliában, Velencében alapított családot, aztán több mint 20 évet éle Magyarországon, s 1954-ben Svájcban hunyt el.
A korabeli sajtó így írt róla: „Közismert és közkedvelt alakja a pesti vívóéletnek /…/ mindhárom fegyvert kitűnően forgatja, de most igazolta, hogy egyéb tudománya is van /…/ gondolt egy merészet és felcsapott fagylaltosnak”. A mese valóságát Dombi Gábor, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem tanársegédje kutatta történészként. Vele beszélgettem.