Miért szeretem?

Ez a cím anakronizmusnak tűnik, hiszen senki sem tudott éppen a múlt idők iránt érzett nosztalgiából olyan hatásosan írni, mint Krúdy Gyula.  De hogy a lázadó életszakaszukat élő utódaink is felfedezzék és megszeressék - ahhoz példák kellenek. Ezúttal kettő is lesz: amit az írók karácsonyáról írt, azt utóbb Illyés Gyula is megírhatta volna egy szocigráfiában; egy füst alatt pedig áttekinti a hazai irodalom kezdeteit- segítve abban is, hogy egyes szerzőket ne csak a kötelező adathalmaz elemeként lássunk meg. A második idézet lehetne akár az avantgarde és a pszichológiai irányzatok megelőlegezése is: egy hasbeszélő ugyanis voltaképp ugyanaz az ember (csak éppen a párbeszéd megkívánta másik szerepben) mint aki eredetileg megszólalt...