Akvarell

Kisebb vihart kavart annak idején amikor a Kossuth Lajos cikkéből alakult jelmondatot „Tengerre magyar!” a Császári és királyi Haditengerészet főparancsnoka Rudolf von Montecuccoli adta ki újra. Magyarázkodnia is kellett, hogy ő bizony a flotta fejlesztése érdekében a monarchia összes népeihez intézné ezt a felszólítást. Ekkoriban egy 40-es éveiben járó magyar – a Novara gyorscirkáló leendő parancsnoka – Ferenc József szárnysegédje volt. Még későbbi pályafutásáról sokat tudunk, ám az odáig vezető útról jóval kevesebbet. Horthy Miklós, a haditengerésztiszt címmel jelent meg nemrégiben Turbucz Dávid kötete. A történész ebben az 1882 és 1918 közötti időszakot dolgozza fel. A bölcsészettudományi kutatóközpont tudományos munkatársa korántsem hagyományos karriertörténetet írt.

Ezt a drámáját kevéssel a II. világháború vége előtt fejezte be Bertold Brecht. Magában a Kaukázusi krétakörben is egy háborús vihar teremti meg az alaphelyzetet. Ám a fő kérése – mint ismert - teljesen más: a vér szerinti anyáé legyen-e a gyermek, vagy azé, aki felnevelte? Természetesen a próbatételt és a példázatot sokféleképp lehet értelmezni: mi a helyes cselekedet, miért hozunk áldozatot, veszteségeink, netán győzelmeink mikor látszólagosak, vagy épp valóságosak?! Oláh Zsolt jegyzete.

Jön a Vihar! Pontosabban már itt is van, illetve ott. De a háborúban sem hallgatnak a múzsák. Nemrégiben szerkesztőségünk vendége volt a beregszászi társulat két művésze. A velük készült hosszabb beszélgetést már hallhatták a Színészebjáróban. Ám nemcsak a múltról és a jelenről ejtettünk szót, hanem a jövőről is. Egy készülő különleges bemutatóról. Shakespeare darabját sokféle feldolgozásban láthattuk már, akár a Nemzetiben is. Ez azonban most egy újfajta értelmezésnek ígérkezik. Az interjú óta természetesen már előrébb haladt a próbafolyamat, de így -ilyen módon- kevés alkalommal lehet így bepillantani a műhelymunka részleteibe. Az első kérdést az egyébként rádiósként is tevékenykedő Fornosi D. Júlia teszi fel kollégájának Ferenci Attilának