Bécsi zeneszerző – foglalkoztassák bár a leghatalmasabb, egyetemes szimfonikus gondolatok – nem kerülheti el, hogy időről időre könnyed társasági zenét ne kelljen szereznie egy-egy jómódú arisztokrata hangversenyei, zenepártoló polgári szalonok számára. A kifinomult, arányos és szépívű kamarazene nagyjából azt a szerepet tölti be a régi Bécsben, amelyet ma a könnyűzenei rádióállomások: oldott hangulattal tölteni be a társasági helyeket, kávéházakat, mulatóerdőket és – természetesen – a zenepavilonokat.
