Akvarell

„Próbálom agyagba formálni álmaimat, átadni az utókornak valamit, ami egy kicsit én vagyok, egy kicsit mindenki: a tiszta forrást…” írja honlapján Császár Tünde, aki már úgy két évtizede korongozik. Olyan lelkesültséggel mutatja be – őt idézem- „a sár szeretetét”, hogy az ember kedvet kap kipróbálni magát, kézügyességét. Egyébként valóban van lehetőség közelebbről is megismerni ezt a mesevilágot, amit a keramikus 4 saját gyermeke is formált. A budakalászi műhelybe a nyár egyik saras napján látogattam el. Szóval Agyagtanya, ahol egy alkotó a természetben is megmutatkozó isteni teremtőerőt próbálja játékos alakzatokba formálni.

Azt mondják nincs belőlük két egyforma. Mintázatuk azonban jellegzetes: rozetta, növényi indák, csipkére emlékeztető rajzolatok. Az örmény kőkeresztek ott vannak az Unesco szellemi örökség listáján is, első virágkoruk a 9. század környékén volt, amikor az arab kalifátus meggyengülése lehetővé tette nemzeti fejlődés fellendülését. Templomok és hacskarok címmel nyílt fotókiállítás a Marczibányi Téri Művelődési Központban. A történeti háttérről Kovács Bálint, a Pázmány Péter Katolikus egyetem tanszékvezető docense, a kiállítás létrejöttének körülményeiről pedig Balogh Réka, a főszervező beszélt Zsoldos Szilviának. Kaukázus vidékére elkalauzoló fényképbemutató szeptember 15-ig látogatható.

Adva van egy női szíveket hódító, sármos drágakőtolvaj és egy kétbalkezes, csetlő-botló nyomozó. Ismerős a történet? Nos ezt fogalmazta újra Román Sándor koreográfus, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Már a darab címe- magyarul „Mókás képzelgés”- visszaad valamit abból, ami a táncos-rendező, társulatalapító sajátja. Vagyis megújult hagyományőrzés népszerű formában.
A táncshow tehát szeptember 17-én tekinthető meg a fővárosi RaM-art színházban.