Akvarell

Tavaly szeptemberben Vácott megújulva nyitotta meg kapuit az Egyházművészeti Gyűjtemény épülete. Maga a kincstár egyébként egyidős az 1771-ben felszentelt Székesegyházzal, bár a benne őrzött emlékek egy része természetesen régebbi. A történet része, hogy a napóleoni háborúk után az uralkodó hadi szükségleteinek finanszírozására lefoglalt műtárgyakat vissza kellett váltani. Később a kereken 1900 -ban történt újraalapítás után vált az akkor már részben restaurált anyag valódi és egyben látogatható gyűjteménnyé. A mai értelemben vett múzeum azután nyílt meg, hogy az egyház visszakapta az egykori nagypréposti palotát. Az első felújítást később a Covid-időszakban egy újabb követte. Koncz Kingától, a Váci Egyházművészeti Gyűjtemény igazgatójától először magáról az épületről beszélgetett Tóth János András.

Az Összetartozás ünnepet (június 15-16.) nemcsak az elnevezése köti a trianoni emléknaphoz, hanem a helyszíne is. Hiszen a rendezvénynek az a pesthidegkúti kastély ad otthon, ahol egykor a 20-as-30-as évek kultuszminisztere, Klebelsberg Kuno élt feleségével. Utóbbiról, Botka Saroltáról egyébként egy színmű is készült, minek közeleg az ősbemutatója. A programsorozatról Szollár Péter, a művelődési célokat is szolgáló intézmény igazgatója mesélt Zsoldos Szilviának.

„Istennek. Igényesen. Veled” ez a szlogenje a „Sacro Song” keresztény könnyűzenei oktatási módszernek, amely a kiindulási alapja volt a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola 1700 órás képzésének. A kurzus idén tavaszi záróünnepsége bizonyos értelemben csak nyitány volt a folytatásra, hiszen közben maga a program is megjelent már más felsőoktatási intézményekben. A metódus kidolgozói nemcsak tanítják, de meg is mutatják, hogyan kell csinálni. A Eucharist zenekar ’felével’ - az egyébként a váci egyházmegyében élő - Gável Andrással beszélgetett Nagy György András.

Kép: A Váci Egyházmegyei Gyűjtemény épülete