Rádiós regénytár

„Tizedelő-cédulákat valószínűleg egyszer használtak a háborúk történetében, 1849 őszén, Magyarországon, a földvári vár udvarán. Szigeti József, felső-tolnai német, a magyar szabadságharc népfölkelője az osztrák tisztek jelenlétében fehér cédulát húz, s ezzel megússza a tizedelést. Ez a németkéri Orova család emlékiratában talált megrendítő epizód példázhatná egy magyarországi nemzetiség, a németek sorsát, lelkületét, gondolkodásmódját – mélyebb jelképi erővel, mint első pillanatban hinnénk. Útra kelés a 18. században, hazakeresés, letelepülés és megnyugvás Magyarország valamelyik vidékén, hasznos állampolgári lét – majd a második világháború minden bűne!? Csakhogy a ’kollektív büntetés’ , a gyűlölet, azokra hárul, akik minderről mit sem tehetnek.” – olvashatjuk a hátsó borító ’fülszövegé’-ben.
A II. világháború után – a minden németet és német származásút fasisztának minősítő közhangulat és politikai szándék okán – Magyarországon megkezdődött nem csak a volt Volksbundisták, hanem az itt élő, akár generációk óta tisztességben és becsülettel építkező, magyarországi környezetükhöz beilleszkedő német származásúak szervezett kitelepítése – mely ’nagyhatalmi parancsra’ indult el. A választott részletek megrázó történetekkel ismertetik meg a hallgatókat, többek között azzal is, hogyan próbáltak illegálisan – ha már legálisan nem volt lehetséges -, Magyarországra ’haza’ jönni, és milyen megpróbáltatásokat, megaláztatásokat kellett átélniük.