Koszorúk

Mándy Iván prózája álomszerű, lebegő karakterét költői elemei adják. Az Újhold köréből a betiltás után az elhallgattatott írók - nem kevésbé jó - társaságába került. Marginális helyzete ellenére mindenkor rangja volt a kortárs magyar irodalomban, életében és halála után minden díjat megkapott, ami csak létezett. A gyermekirodalom aranykönyvébe a Csutak-történetekkel írta be magát, felnőtt könyvei közül remeklés az Előadók, társszerzők, a Tájak, az én tájaim és a Budapesti legendák. Lírai alakmásai nem csak emberek lehettek, hanem tárgyak és helyszínek is. A kávéház, az uszoda, a mosoda, a mozi, a színház, a futballpálya és a tribün, a trafik, de akár a villamos vagy a bútorok történetei, legendái emberi szóval beszélnek hozzánk. Mit akarhat egy író? - kérdezte válogatott novellának kötetcímében Mándy Iván. Hát semmit. És mindent.