"Valaki ír a kezeddel"

Vasadi Péter:

A szó

1.

Megyek ma is, visznek, járok
kocsin, gyalog, vizesárok mentén;
visz a vonat, gumis szekér.
Szót gyűjt a száj, lassan beszél.

Sok szó hull el, míg keresem
azt az egyet; általában
meg is lelem; legalul van.
Vár, hogy fönti fényre hívjam.

Hol nagy fény süt, nagy az árnyék.
Még mielőtt rátalálnék,
bennem, lappang mind a kettő.
Teremtett vagyok s teremtő.

2.

Támad a szó vad csapatban.
Ölöm őket, s mint a katlan
– néhányukat megkímélve
s rejtve – öblömbe fogadtam.

Szó cselez, dúl. Szó tolong. Szó
elhanyatlik. Takarodó
lekaszálja. Csak egy figyel
mozdulatlan: jön-e a jel.

Arca sincs kedvenc szavamnak.
Keze alatt többen vannak.
Ez a neve: Eredeti.
Ezredkürtöt adtam neki.

Vagy talán mégis van arca.
Épp csak nekem nem mutatja.
Erősebb, szebb mindegyiknél.
Ő riaszt: most kerekedjél.

3.

Jött a levél: megyünk érted!
Szó ürügyén csöndre kértek.
Sokan ültek egy szobában.
Legszótlanabb, köztük álltam.

Mi most hallgat, mind megszólal.
Tett lesz minden szótlan óhaj.
Világ lármáz itt; ne halljad.
Bizony mondom, ott majd hallgat.

Vittem a szót hátizsákban.
Falukban, tanyákon háltam.
S kipakoltam kézbe-ölbe.
Vinni fogom mindörökre.