Zenei kincsestár

1. A barokk Itália: maga a Zenei Kincsestár – ezt bizonyítja ma esti kalandozásunk elfeledett muzsikusok remekei között. Antonio Giacinto Nicolo Porpora 1768-ban, Nápolyban fejezte be földi pályafutását, és ekkorra -82 esztendős korára- egész sor opera és oratórium szerzőjének mondhatta magát. Tanítványainak körébe tartozott hosszabb-rövidebb ideig Hasse, a zeneszerző, Metastasio, a librettista-fejedelem, és Farinelli, a legendás castrato. Vivaldi konkurenseként egy társintézmény, az Ospedale degli Incurabili zenemestere volt Velencében, Londonban pedig a Händellel rivalizáló zenei csoportosulás vezéralakja. Händel diadala után Bécsben találjuk, ahol Haydn köréhez tartozott. Muzsikája azonban bensőséges barokk muzsika. G-moll szonátája maga is az itáliai fejedelmi udvarokban pompázó művészeti akadémiák fényében ragyog. Az Artifizii Musicali együttese játszik.

2. Salvatore Lanzettiről sokkalta kevesebbet őrzött meg az utókor emlékezete, mint Porporáról, még születésének ideje is bizonytalan, 1710 körülre tehető. A-moll csellószonátája az egzaltált, szélsőséges és indulatos stílust, a barokk kamarazene e kevésbé ismert, jelentős felfogását tükrözi. Stefano Veggetti és Claudio Ronco csellózik; Diana Petech csembalózik, Joachim Held pedig teorbán játszik.