Akvarell

„Egy szép négyszegű fegyveres sereggel ereszkedék a hegy alá és megkezdé hátul a törököket nagy trombitaszóval, dobveréssel és nagy kiáltással; és nagy feneséggel reájok rohana”- Kinizsi Pálról szól az elhangzott leírás. Mátyás király diadalmas hadvezére a legendák szerint molnárlegényként kezdte, aki erejét is bizonyítva egy malomkövön kínált innivalót uralkodójának, egy más változat szerint leendő apósának. Történelmi tény ugyanakkor, hogy nemcsak kitűnő hadseregszervező volt, hanem igazi reneszánsz vezetőként mindent megtett birtoka gazdasági és kulturális fejlesztéséért. Bizonyítja ezt például a Budáról Itáliába vezető út mentén fekvő egykori vára, valamint maga Nagyvázsony is.

Sok történelmi tragédia olyan máig fájó sebeket okozott, hogy néha beszélni is nehéz róla. A múlt egy idehaza szinte teljesen ismeretlen fejezetét tárja fel egy nemrégiben megjelent könyv. Borítóján egy mondat foglalja össze a tartalmát: Ukránok, lengyelek és magyarok – népirtás, menekülés, segítségnyújtás. A kötet címe: Lenvirágok a véres mezőkön – szimbolikus. A júliusban nagyon rövid ideig nyíló kék szirmok – Volhínia egykori díszei – az 1940-es években, a II. világháború idején lezajlott vérengzés áldozatait, a megszakított életeket jelképezik.

Nyáron talán több idő jut az olvasásra is. Levehető például a polcról a Magyar Művészeti Akadémia Kiadó gondozásában 2 éve megjelent kötet. A korabeli kritikák két fontos dolgot emeltek ki a könyvről: egyrészt, hogy Shakespeare összes szonettjének legszöveghűbb magyar fordításáról van szó; a másik, hogy a jegyzetapparátus kitűnően értelmezi a XVI. század végén született költemények keletkezéstörténetét, jelentésrétegeit, összefüggésrendszerét.