Akvarell

A szegedi Móra Ferenc múzeum névadója leginkább prózai írásairól ismerjük, amelyek sokszor régészeti munkájához, ásatásaihoz kötődnek. Regényeit tehát ismerjük, élete utolsó éveiben föllobbant, lángoló szerelmében született költeményeit azonban alig. Medgyesi Konstantin történész most ennek az életzáró szakasznak földolgozását végzi, akit Tráser László kérdezett.

A bukovinai székelyekről, akiket még az 1882-83-as kivándorlási láz ragadott magával az Al-Duna kanyarulatába, kevesen emlékeztek meg eddig. Pedig ők voltak, akik az élni akarás, az újrakezdés, az otthonteremtés igézetének hatalmas erejével kétségbeesésükben összekapaszkodva, megküzdöttek a Duna félelmetes ártereivel. Végtelen mocsarakat, lapályokat csapoltak le. Falvakat emeltek semlyéken-ingoványon: Székelykevét, Hertelendyfalvát, Sándoregyházát. Az ezredforduló hét szűk esztendeje alatt is helyt állnak, de ma már megfogyatkozva. Ők, akik egykor még a túlnépesedés rémképével szembesültek! Céljuk, hitük szerint változatlanul: a megmaradás. Péter László az ő történetüket írta meg Vándor fecske hazatalál? című kötetében. A szerzőt Fazekas Gyöngyvér kérdezte.