szerkesztő: Marton Árpád
1. Ormándy Jenő ma két igazi ritkasággal jelentkezik muzeális fölvételeinek gyűjteményéből. Elsőként egy szimfóniát mutat be saját együttese, a Philadelphia Zenekar élén egy 1947-ben készült lemezen. A fölvétel egyebek mellett amiatt is különleges, hiszen elkészültekor a szerző még az élők sorába tartozott. Nyikolaj Jakovlevics Mjaszkovszkijról, az 1881-ben született és 1950-ig élt orosz komponistáról van szó. Mjaszkovszkij zenetörténeti elhelyezéséhez elég, ha megemlítjük, hogy Rimszkij-Korszakov tanítványa, Prokofjev barátja és Hacsaturján valamint Kabalevszkij mestere volt Szentpétervárott. És bár 27 szimfóniáját akként szokás számon tartani, mint Csajkovszkij örökségének letéteményesét, a most felhangzó, 51-es opusszámú, 21., fisz-moll szimfónia minden romantikus vonzalma mellett eredeti, erőteljes zenemű.
2-6. Ha Mjaszkovszkij Csajkovszkij örökségét fejlesztette tovább, a bécsi századelő nagy fenegyereke, Arnold Schönberg Bachot, Mozartot, Beethovent, Brahmsot és Wagnert tekintette előképeinek. Sokakat meghökkentve ezzel, hisz a dodekafónia és az atonális – hangnemektől független – zene prófétája meglehetősen lenézően viszonyult mindenféle stiláris kötöttséghez. Lenézte a neoklasszikus és a neobarokk igazodást, de az öncélú disszonanciát és a népieskedést éppígy. Annál inkább meglepő, hogy 1903-ban bemutatott vonós szextettjében, amelyet később vonós kamarazenekarra hangszerelt át, a későromantika és mindenekelőtt Mahler hű követőjének bizonyul. A Megdicsőült éj című, bűvös hangulatú noktürn egy Richard Dehmel nevezetű költő verse nyomán keletkezett, és bár egy szerelmespár éjszakai sétáját beszéli el, szót kapnak benne az éjszaka mindama titokzatos hatalmai, amelyeket ilyenkor, karácsony tájt ünnepelünk. Ormándy Jenű ezúttal a Minneapolisi Szimfonikusokat vezényli egy 1934-ből fennmaradt, muzeális fölvételen.
