Műsorújság

Szerdahelyi Andor száz éves Ülök a Rákóczi gimnázium földszinti osztálytermében. 1965-öt írunk, reggel hét óra van. Görög szakkörön ülök. A tanár alacsony, kissé már kopaszodó, hangja rekedt. Egy görög olvasmányt elemzünk. Ma ez már elképzelhetetlen, hogy honi gimnáziumaink bámelyikében órögög nyelvet tanuljanak a diákok. Hipposz kai onosz, vagyis a ló és az ökör, aesopusi olvasmány. Előttünk a görög szöveg és tanuljuk. A betűkön már túl vagyunk, ennek köszönhetem, hogy az elmúlt ötven évben, ha Görögországban jártam, minden feliratot el tudtam olvasni. Újságcímeket, bolti feliratokat, görögkeleti ikonosztázokat. Hipposz kai onosz. Nincs még egy gimnáziumi tanár, akinek két emléktáblája is lenne Budapesten, egy a Fadrusz utca 5. számú ház homlokzatán, ahol évtizedekig lakott, a másik a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban a Szabó Ilonka utcában. Alig van gimnáziumi tanár, akinek talán egy is lenne. A Tanár ur 1915. május 23-án született, éppen száz éve. Szerdahelyi Andornak hívták, de igazi neve mégsem ez volt, az igazi nevén úgy hívták: Cox. C-vel írták, de K-val mondtuk. 1877-ben adta ki a Franklin Társulat George Cox angol klasszika-filológus könyvét a Görög regéket. Megvan nekem, itt fekszik a számítógép mellett, amikor e sorokat írom. A Tanár úr ezt hordozta magával, erre hivatkozott óráin, így kapta a nevét: Cox. Mikor én 1964-ben a Rózsadomb alján fekvő II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba kerültem latin szakos osztályba, akkor ő már évtizedek óta Cox volt. Büszkén és örömmel viselte ezt a nevet, mert szívvel lélekkel klasszika-filológus volt, nekem négy évig latin tanárom. Mit tanultam tőle? Elsősorban latin nyelvet, de ez volt a legkevesebb, sokkal többet, antikvitást, az ókori kultúra szeretetét, az eszmények tiszteletét, a lovagiasságot, a bölcsességet. Megtanultam vagy háromszáz latin salse dicta-t, vagyis közmondást, amelyeket ma is használom perbeszédeimben, többnyire teljesen haszontalanul, mert a mai bírói fülek többsége számára ezek a latin bölcsességek felfoghatatlanok, s nem csak, mert nem értik a latint, hanem, mert nem értik azok jelentését. S nem csak a bírák, alig pár tízezreléke értő csak a társadalomnak. Cox nem csak az antikvitás szeretét csöpögtette belénk, de fenomenális humorát és nagy szeretetét is. Nem volt olyan nap, amikor ki nem hívta az óra elején azt a diákot, akinek aznap névnapja volt és meg nem húzta a fülét és meg nem paskolta kétoldalról az arcát és azt mondta: Isten éltessen! A hatvanas évek második felében, amikor Isten a középiskolákban nem létezett. Kivéve a Tanár úrnál. E korban gimnáziumunkba a Rózsadomb és a Pasarét gyerkei jártak, részben a kitelepíteni elfelejtett családok fiai, részben a betelepült kommunista nómenklatúra gyermekei. Évtizedek alatt szeretett tanítványaiból miniszterek, államtitkárok, Kossuth díjas művészek, mérnökök, orvosprofesszorok és ügyvédek lettek, s nem véletlen, hogy mára a Rákóczi Gimnázium öregdiákjainak egyesületét róla neveztük el. Évtizedek óta minden szeptember első vasárnapján a Márványmenyasszonyban összejönnek azok, akiket az elmúlt évtizedek alatt tanított, és akik ma is tisztelettel emlékeznek rá, nem csak a tanárra, de arra is, aki példát mutatott nekünk a legsötétebb években, hogy kell tanulni, hogy kell viselkedni, milyen példát ad nekünk a római jellem. Aki tanár volt a legnemesebbek szerint, s akinél jó volt tanítványnak lenni. És ő volt az - mint a volt Érseki Gimnázium egykori tanára - aki a kilencvenes években megszervezte az iskola visszavételét a Demszky-féle Budapesttől, megbízta Nagy István tanítványát, aki forrásértékű tanulmányában alátámasztotta az iskola katolikus múltját, amelyre támaszkodva én, mint az egyház ügyvédje vissza tudtam perelni azt, és ma is működik a 300 éves katolikus gimnázium a budai vár alatti nutcában, s falán jogosan ott a Tanár úr emléktáblája. Születése évfordulóján, jövő héten, május 23-án, pünkösd ünnepe előtti szombaton délelőtt fél 9-kor Bolberitz Pál mond misét a Tanár úr lelkiüdvéért a Szent Imre gimnázium mellett, a Villányi úti ciszterci templomban, amelyre mindenkit várunk, aki ismerte, szerette és azt is, aki sosem hallott róla, de tisztelegni akar egy nemes, mára kiveszett római jellem előtt. Száz éve született Szerdahelyi Andor. Requiescat in pace.

Kép: www.kertnezoben.hu

Titkos Magyarország. „Célszemély”: a társadalom c könyvében a szerző folytatja a történelmi kulisszák mögé való bepillantását. Bemutatja a titkosszolgálatok munkáját, módszereit, megrajzolja az ügynökök pályafutását, a megfigyelők és megfigyeltek portréját. Feltárja a Kádár-korszak társadalmi viszonyait.

A Mesélő városban szó lesz az Ernuszt-kriptáról, Szombathely új testvérvárosáról,valamint arról a jótékonysági akcióról, amellyel a szombathelyiek a kárpátaljai Kisdobrony lakóinak életét könnyíthetik meg. A műsor végén még egy képeskönyvet is a figyelmükbe ajánlunk, ami az Őrség hangulatait igyekszik megmutatni.

A fényeké és a közösségi játékoké a főszerep. A Koma Bázis “City Game” városi társasjáték nevű kezdeményezését mutatjuk be, majd a Fényszínház előadásairól beszélgetünk. (Fotó: Bosnyák László)

- Ragályi Elemérrel beszélgetünk Kukoricasziget című filmje kapcsán, melyet május tizennegyedikétől vetítenek a hazai filmszínházak. - A művészmozik helyzetéről az Artmozik éjszakája kapcsán. Kalmanovits Balázs a vendégünk. - Nemzetközi Természetfilm Fesztivál Gödöllőn! Május 17-ig tartanak a vetítések.

Az előadók: Erdész Róbert és zenekara, Sebestyén Márta és Szörényi Levente, Bakos Árpád és Barátai, a Kolinda, Szkítia, valamint Janicsák Veca és a Balkán Fanatik, Geszti Péter közreműködésével.

1.A 25 évvel ezelőtti rendszerváltozásról folytatjuk a beszélgetést Kónya Imrével, az MDF parlamenti frakciójának első vezetőjével, a Boross kormány belügyminiszterével, és Huber Szebasztián politikai elemzővel. 2. Kántor Dezsővel, Erdőbénye polgármesterével, a több évszázados település múltjáról, jelenéről, a munkahelyteremtő programokról és a község fejlesztési lehetőségeiről beszélget Sallai Éva.

Alfred de Vigny: A farkas halála

Szerdahelyi Andor száz éves Ülök a Rákóczi gimnázium földszinti osztálytermében. 1965-öt írunk, reggel hét óra van. Görög szakkörön ülök. A tanár alacsony, kissé már kopaszodó, hangja rekedt. Egy görög olvasmányt elemzünk. Ma ez már elképzelhetetlen, hogy honi gimnáziumaink bámelyikében órögög nyelvet tanuljanak a diákok. Hipposz kai onosz, vagyis a ló és az ökör, aesopusi olvasmány. Előttünk a görög szöveg és tanuljuk. A betűkön már túl vagyunk, ennek köszönhetem, hogy az elmúlt ötven évben, ha Görögországban jártam, minden feliratot el tudtam olvasni. Újságcímeket, bolti feliratokat, görögkeleti ikonosztázokat. Hipposz kai onosz. Nincs még egy gimnáziumi tanár, akinek két emléktáblája is lenne Budapesten, egy a Fadrusz utca 5. számú ház homlokzatán, ahol évtizedekig lakott, a másik a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban a Szabó Ilonka utcában. Alig van gimnáziumi tanár, akinek talán egy is lenne. A Tanár ur 1915. május 23-án született, éppen száz éve. Szerdahelyi Andornak hívták, de igazi neve mégsem ez volt, az igazi nevén úgy hívták: Cox. C-vel írták, de K-val mondtuk. 1877-ben adta ki a Franklin Társulat George Cox angol klasszika-filológus könyvét a Görög regéket. Megvan nekem, itt fekszik a számítógép mellett, amikor e sorokat írom. A Tanár úr ezt hordozta magával, erre hivatkozott óráin, így kapta a nevét: Cox. Mikor én 1964-ben a Rózsadomb alján fekvő II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba kerültem latin szakos osztályba, akkor ő már évtizedek óta Cox volt. Büszkén és örömmel viselte ezt a nevet, mert szívvel lélekkel klasszika-filológus volt, nekem négy évig latin tanárom. Mit tanultam tőle? Elsősorban latin nyelvet, de ez volt a legkevesebb, sokkal többet, antikvitást, az ókori kultúra szeretetét, az eszmények tiszteletét, a lovagiasságot, a bölcsességet. Megtanultam vagy háromszáz latin salse dicta-t, vagyis közmondást, amelyeket ma is használom perbeszédeimben, többnyire teljesen haszontalanul, mert a mai bírói fülek többsége számára ezek a latin bölcsességek felfoghatatlanok, s nem csak, mert nem értik a latint, hanem, mert nem értik azok jelentését. S nem csak a bírák, alig pár tízezreléke értő csak a társadalomnak. Cox nem csak az antikvitás szeretét csöpögtette belénk, de fenomenális humorát és nagy szeretetét is. Nem volt olyan nap, amikor ki nem hívta az óra elején azt a diákot, akinek aznap névnapja volt és meg nem húzta a fülét és meg nem paskolta kétoldalról az arcát és azt mondta: Isten éltessen! A hatvanas évek második felében, amikor Isten a középiskolákban nem létezett. Kivéve a Tanár úrnál. E korban gimnáziumunkba a Rózsadomb és a Pasarét gyerkei jártak, részben a kitelepíteni elfelejtett családok fiai, részben a betelepült kommunista nómenklatúra gyermekei. Évtizedek alatt szeretett tanítványaiból miniszterek, államtitkárok, Kossuth díjas művészek, mérnökök, orvosprofesszorok és ügyvédek lettek, s nem véletlen, hogy mára a Rákóczi Gimnázium öregdiákjainak egyesületét róla neveztük el. Évtizedek óta minden szeptember első vasárnapján a Márványmenyasszonyban összejönnek azok, akiket az elmúlt évtizedek alatt tanított, és akik ma is tisztelettel emlékeznek rá, nem csak a tanárra, de arra is, aki példát mutatott nekünk a legsötétebb években, hogy kell tanulni, hogy kell viselkedni, milyen példát ad nekünk a római jellem. Aki tanár volt a legnemesebbek szerint, s akinél jó volt tanítványnak lenni. És ő volt az - mint a volt Érseki Gimnázium egykori tanára - aki a kilencvenes években megszervezte az iskola visszavételét a Demszky-féle Budapesttől, megbízta Nagy István tanítványát, aki forrásértékű tanulmányában alátámasztotta az iskola katolikus múltját, amelyre támaszkodva én, mint az egyház ügyvédje vissza tudtam perelni azt, és ma is működik a 300 éves katolikus gimnázium a budai vár alatti nutcában, s falán jogosan ott a Tanár úr emléktáblája. Születése évfordulóján, jövő héten, május 23-án, pünkösd ünnepe előtti szombaton délelőtt fél 9-kor Bolberitz Pál mond misét a Tanár úr lelkiüdvéért a Szent Imre gimnázium mellett, a Villányi úti ciszterci templomban, amelyre mindenkit várunk, aki ismerte, szerette és azt is, aki sosem hallott róla, de tisztelegni akar egy nemes, mára kiveszett római jellem előtt. Száz éve született Szerdahelyi Andor. Requiescat in pace.

A nagy fejedelem "megtérése" nem egészen szó szerint értendő. A katolikus család sarja, a jezsuiták neveltje 1715 előtt is őszintén hívő ember volt. Ám emigrációs életének ebben a sorsdöntő esztendejében, kikerülvén a francia királyi udvar nagyvilági környezetéből, rendkívül mély válságon ment keresztül. A kamalduli szerzetesek között, Grosbois-ban találta meg lelki békéjét. Itt kezdte írni a Vallomásokat is, ami írói életművének egyik csúcsa. A műsorban részlet hangzik el a Katolikus Rádióban készült rádióváltozatból, Papp János előadásában.

1.A 25 évvel ezelőtti rendszerváltozásról folytatjuk a beszélgetést Kónya Imrével, az MDF parlamenti frakciójának első vezetőjével, a Boross kormány belügyminiszterével, és Huber Szebasztián politikai elemzővel. 2. Kántor Dezsővel, Erdőbénye polgármesterével, a több évszázados település múltjáról, jelenéről, a munkahelyteremtő programokról és a község fejlesztési lehetőségeiről beszélget Sallai Éva.

A Zenei Kincsestárban Mozart 279b Köchel-számú, fúvóskvartettre és zenekarra szerzett, Esz- dúr sinfonia concertantéja hangzik föl. A szólisták: Sabine Meyer, Diethelm Jonas, Bruno Schneider és Sergio Azzolini, a drezdai Staatskapelle élén Hans Vonk.