szerkesztő: Marton Árpád
1. Kedves hallgatóink! A 75 éve született, világhírű magyar basszista, Gregor József felvételei közül ma egy világpremier operalemezt veszünk elő, amely nincs híján a magyar zenetörténeti vonatkozásoknak sem. Pedig a szerző a XVIII. század egyik legjelesebb nápolyi operakomponistája, Domenico Cimarosa, akit egyes kortársak egyenesen Mozarttal egy sorban emlegettek. Az 1749-ben született, korán árvaságra jutott csodagyermekre egy minorita kolostori iskolában figyeltek föl. A helyi orgonista felügyelete alatt hegedülni, énekelni és csembalózni tanult, egyúttal elsajátítva a kompozíció alapjait is. Piccini növendékéből nemsokára vetélytárs vált: a 23 éves operaszerzőt a mesterét és Paisiellót megillető ünneplés fogadta. Minden bizonnyal a nápolyi zenei túlkínálat az oka, hogy Cimarosa kapva kapott Katalin cárnő ajánlatán, és fáradságot nem kímélve Szentpétervárra utazott, hogy elfoglalja az udvari komponista állását. 1791-ben már Európa-szerte ismert zeneszerzőként tért vissza nyugatra. Bécsben udvari karmesterré nevezte ki II. Lipót, és Cimarosa hamarosan legismertebb operája, A titkos házasság premierjével hálálta meg a császári kegyet. Hazájába visszatérve belekeveredett az olasz államok önállósodási hullámának forgatagába, ami a Bourbon-restaurációt követően kínos magyarázkodásra és tisztelgő szerzemények komponálására kényszerítette. 1801-ben, amikor meghalt, egyes jól értesültek a királynő bosszújáról és mérgezésről suttogtak. Cimarosa közkedveltségére mi sem jellemzőbb, mint hogy 64 operája közül 12 színre került Eszterházán is, nem kisebb karmester vezetésével, mint Haydn. Az Esterházyak karmestere híres volt arról, hogy – a kor szokásának megfelelően – különösebb vonakodás nélkül korrigálta a pulpitusán fekvő partitúrák botlásait. Az 1781-ben, Rómában bemutatott Cimarosa-vígopera, A párizsi festő karmesteri példánya az Országos Széchenyi Könyvtárban bukkant föl. Haydn alig valamicskét javított bele: akkor is jobbára csak a nyilvánvaló nyomdahibák miatt vagy olyankor, ha az eszterházi zenekar híján volt a kottában előírt hangszernek. És most az ötszereplős történetről. Crotignac, az elszegényedett nemesúr festőként gondoskodik megélhetéséről. Habár a tehetős és álmodozó Eurilla kezére pályázik, más hölgyek közeledését sem utasítja vissza. A hölgy másik széptevője Cricca gróf, a fölkapaszkodott vidéki fajankó, akit Eurilla hozománya jobban lázba hoz, mint széplelkű költeményei. Eurilla csupán akkor juthat hozzá a húszezer scudóhoz, ha a bárónak nyújtja kezét. Csakhogy a hölgyre nem marad hatástalan a párizsi festő széptevése. E jellegzetes, habkönnyű vígoperai szövevénybe Szűcs Márta, Kincses Veronika, Gérard Garino, és Martin Klietmann kalauzolja el hallgatóinkat. A Salieri Kamarazenekar élén Pál Tamás, a báró szerepében Gregor József. Az első felvonás keresztmetszetét halljuk.
