Férfinak és nőnek teremtette.
Horváth Pál olvassa fel írását
Férfinak és nőnek teremtette...
A 20. század jeles református teológusa, Karl Barth egyik írásában fél évszázaddal ezelőtt egy helyen így fogalmazott: „az emberek egyszerűen férfiak és nők”, akiket a Teremtő egymásnak rendelt. Azóta sok minden történt a magát névlegesen még kereszténynek tekintő nyugati világban, magukat hívőnek valló emberek, sőt a hittudományok többnyire önjelölt művelői között is. A személyes szabadság természeti törvényeket, erkölcsi elveket tagadó prófétái hozzáláttak a családok szétzilálása mellett a nemi szerepek kényük-kedvük szerint való ujjáértelmezéséhez. Már visszasírjuk azokat az időket, amikor Martin Scorzese filmje, a Jézus Krisztus utolsó megkísértése borzolta az idegeinket, nemes egyszerűséggel kiiktatva a Megváltó történetéből a szenvedést, a kereszthalált, a feltámadást, hogy a Názáreti alakja köré romantikus szerelmi szálakból szőjön közmegbotránkozást okozó történetet. Ám azóta a teológiai multikulturalizmus jelszavával már magukat hívőnek, egyenesen teológusnak nevező, komolynak és jószándékúnak mutatkozó, ám devianciákat és másságokat szolgáló elméletek születtek, mint bibliaértelmezésnek álcázott víziók Jézusról, a forradalmárról, gerilláról, természetgyógyászról vagy csodadoktorról. Erre következett az úgynevezett meleg teológia, amelynek képviselői a férfiak közötti vonzalom jegyében igyekeznek átírni, homoszexuális önigazolássá formálni a Názáreti evangéliumi alakját, szeretet-parancsát egyenesen a meleg-identitás és büszkeség önigazolásának állítva be. A radikális feminizmus élharcosai a férfi és a nő közötti, a Teremtés könyvében megfogalmazott kapcsolat teljes átírásával kísérleteznek. A férfi és női identitás a teremtés rendjében adott különbözősége olyan, amin a mai posztmodern gondolkodás élharcosai fennakadnak, akik az egyre divatosabb nemekkel foglalkozó kutatás (gender studies) keretében azt hirdetik, hogy az emberek közötti nemi különbség valójában emberi konvenció, társadalmi és kulturális konstrukció, tanult, elsajátított, ránk kényszerített szerep. Nem több, nem más, mint „férfiként és nőként végzett tevékenység”, amit a patriarchális férfi-dominancia jegyében a bibliai hagyomány megerősít és konzervál. A nemiség ilyen, magát posztmodernnek, feministának nevező szemléletének már magukat kereszténynek és teológusnak mondó képviselői is akadnak, bizonyságát adva, hogy korunk szellemi, lelki, erkölcsi dekonstrukciója a keresztény közösségekben, egyházakban is igyekszik helyet, befolyást, követőket találni. Szószólói között van, aki azon az alapon írná újra a Bibliát, hogy a férfi-nő ellentétpár „sem történelmileg, sem biológiailag nem általános érvényű”, mások a nemi jellegre és szerepekre úgy tekintenek, „mint férfiként és nőként végzett tevékenység”, és olyan vélemény is akad, hogy „a nem egy patriarchális trükk, amely fenntartja a heteroszexuális normát”, és így „egész embercsoportokat, homoszexuálisokat, transzszexuálisokat utal a természetellenesség státusába.” Nem érdektelen elgondolkodnunk azon, hogy miről folyik ezek után a zsidó-keresztény vallási hagyományt átértékelni, vagy éppen lejáratni, korunk emberének fejét összezavarni szándékozó vita. Ha a szentírási szövegek valóban férfi-központú szemléletét tekintjük, talán még úgy is fogalmazhatunk, hogy a Teremtés könyve vagy néhány páli levél - egy férfi-jogú klán-társadalom világában születve - férfiak által nőknek írt útmutatás és kioktatás arról, hogy „az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.” Ám ebből nem az következik, hogy egy férfi-Isten vagy az ő szava áll a férfi-sovinizmus pártján, hanem csak annyi, hogy akik üzenetét továbbadták, olyan történelmi korban éltek, amikor férfi és nő létét, egymásrautaltságát, szerelmét csak az uralom és a segítség, az odaadás és az engedelmesség fogalmai mentén lehetett értelmezni. Lehet, hogy férfi és nő viszonyának bibliai megfogalmazásai ma sokak számára elavultak vagy anakronisztikusak, de e tanítás és hagyomány lényege, hogy az emberek egymásnak rendelt férfiak és nők, nem veszített igazságából, akkor sem, ha a gender-ideológia hívei nem kedvelik ezt. A nemiség, a nemi identitás akkor is biológiai adottság, természettörvény, és nem személyes döntés, nevelés, társadalmi tett kérdése, ha egyesek emberi jognak és szabadságnak tekintik annak eldöntését, hogy a világra jött gyerek éppen fiú vagy lány, reggel az egyik, este a másik akar-e lenni. Abba is bele kell törődnie a nemi szabadság prófétáinak, hogy a szexualitás nem olyan, amely „tágabb értelemben kiterjeszthető az egymáshoz illő partnerek, - férfi és nő, férfi és férfi, nő és nő - közötti bensőséges, gyengéd szexualitás különböző formáira.” A keresztény tanítás ugyanis nem egyszerűen a férfiról és a nőről, nemi szerepeikről, hatalmi viszonyaikról, szexuális világukról szól, hanem szeretetről, szerelemről, az ember igazi szabadságának férfiak és nők egymáshozrendeltségből fakadó lényegéről.
