Kellemes karácsony?
Horváth Pál olvassa fel írását
Kellemes karácsony?
A kultúrája, hagyománya szerint kereszténynek mondott világ évente ünnepli a karácsonyt, de hogy mit is tekintünk az ünnep tartalmának, abban sokféle vélemény él egymás mellett. Maga a december 25-ére virradó éjszaka megünneplése ősi hagyományokat hordoz, hiszen ez a téli napforduló, a leghosszabb éjszaka utáni nap estéje, amikor ismét növekedni kezd a fény. Ősi kulturákban már ünnep volt ez a nap; az ókori Egyiptomban ekkor ünnepelték a Nap születését, ujjászületését, a római világban pedig a sötétség fölött győzedelmeskedő diadalmas napisten, a Sol Invictus tiszteletének alkalma volt. Keresztény ünneppé úgy vált, hogy a római keresztények 325 körül ezen a napon kezdtek megemlékezni Jézus születésének napjáról, a megtestesülés, az emberré válás csodálatos pillanatáról, amelyben az Ige testté lett, és „az Ige volt az igazi világosság.” Változó külsőségek között, de a keresztény számára ma is ezt, Jézus születését jelenti, arra emlékeztet, azt idézi fel karácsony „szent éjszakája”, amit az alkalom neolatin nyelvekben meghonosodott neve - születés, a születés napja - is őriz. Másfél évezred során gazdag szertartásrend, népszokás, ünnepi külsőség és hagyomány vette körül, ám lényege mit sem változott. Világias szemléletű, hitnek, hagyománynak hátat fordító korunkra karácsony értelme, jelentése sok tekintetben megváltozott, a más hiten, más meggyőződésen lévők érzékenységére való odafigyelés hamis jelszavával pedig próbálják is elvenni az emberektől karácsony ősi, szent üzenetét. Közben új jelentések bukkantak fel az ünnep értelmezésében, amelyek tartalmát, lényegét igyekeznek átalakítani, profánt eszmék, köznapi célok szolgálatára rendelni. Így formálják fényünnepé vagy fenyőünnepé, neonfűzérek csillogásával hitelesítve ezt az új jelentést, a Kisjézus és a betlehemi jászol kedvesen meséssé színezett helyét pedig a Cola-rakománnyal teli kamionokat irányító, szánon sikló Télapó alakja veszi át. Sokan azt hiszik, úgy tudják, hogy a karácsony „a szeretet ünnepe”, de hogy mi ez a szeretet, mit kell érteni alatta, miképpen kell gyakorolni azt, kit és hogyan kell szeretni, abban már erősen megoszlanak a vélemények. Még a legcéltudatosabb a sajátos karácsony-ipar, hiszen üzenete egyértelmű: szeretni annyi, mint ajándékot adni és kapni, minden mozdíthatót venni és eladni, hiszen a hozzátartozóink iránti szeretet egyedüli fokmérője, hogy mennyit költünk egymásra, mert azt sugallják, hogy aki többért szeret, az jobban szeret. Így nem kell csodálkoznunk azon sem, hogy „lommentes karácsonyt” ígérő, érzelgős családi tablóképeket kínáló óriásplakátok alatt sürgölődő emberek, zsebükben gyakran rövidlejáratú, magas kamatra felvett hitellel - „ha csak egy kicsi hiányzik” - mindent megvesznek a plázákban, ami eladó, ami mozdítható - és világunkban mi ne volna az. Miközben pedig szeretet-bevásárlásaikat intézik, kellemes karácsonyt kívánnak egymásnak - talán azért, mert a szeretet, úgy tűnik, kellemes, vagy a boldog már az új évre foglalt. De mit is jelent, hogy a karácsony kellemes? Magában a szóban is ott rejtőzik a pillanatnyi megelégedettség nagyon is profán jelentése, az ünnepi alkalomnak puszta élvezetté silányítása. Valójában ennyit jelent a karácsony, ha pusztán kellemes, amelynek békés pillanatai elillannak, és csak a fáradtság, a csömör, a túlköltekezés kétségbeesése, a szeretetlenség társas magánya marad utána sokakban. A baj az, hogy egyre többen, akik az életük hétköznapjaiból hiányzó szeretetet akarják a kellemes karácsonyban ünnepelni, ezt a szeretetet pusztán anyagi értékek, javak kölcsönös cseréjeként tudják értelmezni és megfeledkeznek, talán már nem is hallottak arról, hogy ajándékainkkal ellentétben, amelyeknek világosan felismerhető értéke és mértéke van, a valódi szeretetnek, ami annyira hiányzik a világból, nincs anyagiakban kifejezhető értéke, mérhető, egymásra rácitáló mennyisége, hiszen a szeretet nem más, mint önmagunk korlátlan megnyitása mások felé, amelyre a partner hasonló önátadással válaszol. A másik, még nagyobb baj, hogy szeretetünk aligha választható el, még ha gyarló, töredékes is, a szeretetnek attól a korlátlan teljességétől, attól a radikális, ingyenes önátadástól és ajándékozástól, amely a keresztények hite szerint azon az első, betlehemi karácsonyon történt meg. Van, aki hisz ma ebben, és van, aki nem, de aki valóban akar szeretni, és szeretve lenni, a szeretet misztériumát akarja megünnepelni, ma sem elégedhet meg a karácsonyfa alá sorjázott csomagokkal, hanem akaratlanul, ha tetszik, hitetlenül is azt kell ünnepelnie, lelke egy darabkáját nyújtva a többieknek, aki ezt egykor - értünk és helyettünk - tökéletesen megvalósította. Az ember csak a szeretetében tudja felülmúlni önmagát, de ha megpróbálja komolyan venni a szeretet születésének számára természetfeletti, de akár csak példaértékű betlehemi pillanatát, talán nem csupán kellemes, de békés, áldott és szent karácsonyt teremthet magának és másoknak is.
