Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: Az írástudók árulása
Boldog Újesztendőt kívánunk egymásnak még ez év hatodik napján is, mely egyben Háromkirályok ünnepe. A történetet Máté 2. tartalmazza, de van ennek egy apokrif változata is.
Az egyetlen hiteles leírást az eddig ismeretlen Bajai kódex tartalmazza, melyet én találtam meg gyerekkoromban nagyapám padlásán az előző nyárról maradt kukoricacsutkák mögött, a kémény mellett befalazva, mikor nyaranta ott öldöstem a darázsfészkeket. Nem tudom ki tette oda és mikor? Ismeretlen nyelven volt írva. Szép, olvasható, de előttem ismeretlen írással, félre is tettem, néha elővettem, de nem tudtam elolvasni, mert ezen a nyelven senki sem olvas. Tegnap vettem elő megint, Újév napján, majd ötven év után, felütöttem és ezt olvastam.
“Ezt az írást senki nem tudja érteni, senki nem tudja olvasni, senki fel nem foghatja, míg el nem telik az Úr születésétől kétezer esztendő.
Az első fejezetben a Kisded születése után ezt olvastam:
“S ekkor négy király érkezett a Föld négy részéről, Északról, Keletről, Délről és Nyugatról. Indíttatva érezték magukat, hogy egymástól teljesen függetlenül elinduljanak, mert csillagot láttak, mely nagy fényességgel mozgott. A csillag Zsidóország fölött állt meg s ott találkozott a négy király. Miután elbeszélték egymásnak milyen hasonló ok indította őket útnak megegyeztek, hogy megkeresik a helybeli királyt, akit Heródesnek hívtak s megkérdezik, hol találják azt a gyermeket, akinek születését a csillag jelezte, s akihez menni kívánnak. Heródes hírét hallotta jövetelüknek s fogadta őket, nem tudván mi járatban vannak. Mikor megtudta haragra gerjedt, de titkolta. Útnak eresztette őket, ellátta térképpel és úti tanáccsal s mondta: Ha megtaláljátok a gyermeket, gyertek vissza és jelentsétek nekem, hadd menjek el és imádjam én is. A királyok mikor a gyermeket meglelték, ajándékaikat átadták. Az első, aki Délről jött aranyat adott, mondván légy gazdag és uralkodj a földön, a második, aki Nyugatról jött tömjént adott, mondván, légy dicső és illatod töltse be a földet, a harmadik, aki Északról jött mirrhát adott, mondván légy jó szagú és, szolgáljanak neked a nemzetek, a negyedik, aki Keletről jött egy írótollat adott, mondván: Ezzel írd a világ történetét, e toll nem tud hazudni, csak igazat tud írni. Mária átvette az ajándékokat megértve jelentésüket és eltette azokat, s szavaikat szívébe. Álmukban a királyok jelet kaptak, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, ezért más úton mentek haza ki-ki saját országába, kivéve a negyediket, aki sajnálta az igazat író tollat. Ő visszament Jeruzsálembe, megkereste Heródest s elmondá neki, hogy Jézus Betlehemben lakozik, Máriával és Józseffel, pontosan megmondá a város melyik házában. Azt kérte csak Heródestől, ha megtalálják őket, az általa adott tollat hozza vissza neki. Heródes pedig csapataival megszállta Betlehemet és miután őket a megadott házban nem találta, minden két évesnél kisebb gyermeket megöletett, mert félt a zsidók királyától. József azonban álmában intést kapott s fogván Máriát és a kisdedet előző éjjel gyorsan összekészülvén Egyiptomba mentek, magukkal vivén az aranyat, a tömjént és a mirrhát, de az írótollat nem találván, azt ott hagyták sietségökben. Heródes katonái házkutatást tartva, meglelvén elhozták Jeruzsálembe és átadák Heródesnek, aki hívatta a negyedik királyt. Megköszönte neki a hírt, visszaadta a tollat s útjára bocsátá, gazdagon megajándékozva. A negyedik király elindult, de az Isten arra kárhoztatta, hogy kétezer évig ne érjen haza. Azóta is megy, vándorol, nincs más csomagja csak az egyetlen tolla. Az Szentírásból is kimaradt, mert mire Mária és József visszatértek Egyiptomból már elfelejtették, hogy volt egy negyedik király is, hisz csak három ajándék maradt. Ezt a kódexet a tollal ő írta.” Eddig a Bajai kódex.
Szakadt, öreg napkeleti király. Ősz már a szakálla, ősz a haja, szemüveges, mert rosszul lát és ír, folyvást csak ír, tollával mindenhová jelet tesz. Már összefirkálta az egész világot, de senki nem tudja kicsoda. A toll, az írás, azóta is csak teher, mert az igazat írja, s ezt tőle senki el nem fogadja. Kérdeznéd, hogy hívják ezt a királyt? Ott a neve, de nem tudom leírni, mert amikor leírom a gépen, e betűk helyén nem marad semmi nyom. Próbáltam tízszer, hússzor, de nem, csak üres hely. Kimondani sem tudom, mert hangosan is mondtam, de ez a szó nem jön ki a számon. Az ő neve örökre ismeretlen marad, azt csak ez a kódex őrzi.
Így hát jöjjön idén is Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Te pedig szegény névtelen király, leteheted a tollat, hazaértél.
