Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: A korrupcióról
Egyik ügyfelem évtizedek óta Olaszországban élő idős hölgy, aki édesanyjától megörökölt öröklakását el kívánta adni. Egy másik ügyfelem engem ajánlott az ügylet lebonyolítására. Telefonon megbeszéltük, a megbízási szerződést aláírtuk. Szóltam egy régi megbízható ingatlanközvetítőnek, aki az interneten a lakást meghirdette és a hirdetés napján szétrobbant a telefonja, annyi hívást kapott.
A meghirdetett lakás Buda egyik vonzó, régi vágású, egykor még polgári körzetében fekszik, ahol nem adnak el lakásokat ezért az ilyen ritka, mint a fehér holló. A meghirdetett ár alacsonynak bizonyult, így egy délelőtt már tucatnyi vevőjelölt érkezett s perceken belül kiderült, hogy itt most árlicit fog kialakulni, vagyis a lakás árát nem le-, hanem felfelé srófolják az érdeklődők.
Minthogy az eladási ár meghatározása nem az ingatlanos, hanem az én feladatom volt, így a telefonálók engem vettek célba, akiktől elektromos postán írásos ajánlatokat kértem. Délutánra kialakult, hogy három komoly aspiráns maradt, akik nagyjából ugyanazt az árat jelölték meg vételárként, amely több mint három millió forinttal haladta meg az eredeti hirdetésben lévőt. Az egyik aspiráns bejelentkezett és másnap bejött az irodámba. Kezet fogtunk, kényelmesen elhelyezkedett az egyik fotelben és az alábbiakat mondta:
- Ügyvéd úr, ajánlatom a következő. Elkészítjük a szerződést az eredeti, meghirdetett áron, én megveszem az Ön ügyfelétől azon az áron, Önnek pedig odaadok hárommillió forintot.
Gondolkodtam, hogy rögtön rúgjam-e ki vagy adjak mellé némi erkölcsi nevelést. Az utóbbi mellett döntöttem és röviden elmondtam neki olyan dolgokat, hogy az ügyvéd nem az ügyfele kárára tevékenykedik, hanem épp az érdekében. Meséltem neki a polgári erkölcsről, nem hallgatva el javaslata büntetőjogi konzekvenciáit sem, de láthatóan a pasas, miközben türelmesen meghallgatott, úgy nézett rám, mintha egy kihalóban lévő állatfaj egyik utolsó tagját szemlélné in situ. Nem is értette, hogy én miért nem akarok itt és most hárommillió forintot keresni az ő nagylelkűségéből ügyfelem kárára. Mint mondta, ők nem csak lakásokat vesznek, felújítanak, majd eladnak, hanem embereket is, akik szállítják nekik az ilyen jó üzleteket. Én is ilyen ember lennék, aki egy jó lakást szállít nekik, amit meg kell fizetniük.
Elnéztem ezt a negyvenes éveiben járó férfit, akinek már bizonyára hosszú évek óta vérében van a korrumpálás, mondhatom már lételeme. Nincs benne semmiféle aggály vagy averzió magatartása megítélését illetően, s azt is tudom, hogy viselkedésével nincs egyedül. Persze félreértés ne essék, nem vagyok naiv. 43 éve vagyok e pályán, láttam én már eleget, tudom, hogyan működik ez a kis magyar valóság, minthogy azonban sosem volt rám bízva bármiféle közpénz, így a korrupció engem, személyesen sosem érintett meg, még senki sem tanácsolta nekem, hogy csináljunk meg valamit „okosba”
Magyarország korrupciós indexe elég rossz, vannak ennek történelmi okai (150 éves török megszállás, mikszáthi urambátyámozás), de nem segített ezen a kommunizmus hiánygazdálkodása, állami szintre emelt rablása sem. Korrupció ott van, ahol valaki más pénze felett rendelkezik és nem becsületes. Ez, amit a magyar közmondás így mutat be: Kecskére káposztát!
Az elmúlt 26 év korrupciós indexe azt hiszem különösen magas, hiszen az újra indított kapitalizmus melegágya volt ennek, lett légyen az privatizáció, tőke behozatal, hívjuk azt tanácsadói szerződésnek, közbeszerzésnek vagy ne hívjuk sehogy, csak adjuk.
Jelen jegyzetnek nem lehet célja a korrupció kimerítő tárgyalása, csupán jelzés a társadalom még oly kis szereplőjének bemutatásával, miként jelenik meg a korrupció az élet közpénzektől mentes területén is. Ami fájdalmas, hogy a közgondolkozást már oly mélyen átitatta ez az attitűd, hogy nincs szégyenérzet, se félelem.
Teljesen eredménytelen erkölcsi lelki fröccsöm után felálltam, kezet nyújtottam látogatómnak, aki láthatóan még mindig nem értette, miért is vagyok ilyen hülye és kikísértem a bejárati ajtóig.
A lakást végül egy családi vállalkozás vehette meg, apa és fia közös kft-je, ők ajánlották a legtöbbet és vállalták, hogy a teljes berendezéssel együtt veszik meg, így az ügyfelemnek erre se volt gondja.
És különben is, a családi vállalkozásokat szeretjük.
