Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: Az utolsó lehelet
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt...”
Nincs aktuálisabb szeptember 30-án Petőfit idézni és most mégis másról kell beszélnünk, mert mégis van ennél aktuálisabb is. A népszavazás. Ez az utolsó jegyzet, amely október másodika előtt elhangzik, s ez nem szólhat ma másról.
Emlékszem vagy húsz éve Pannonhalmán volt egy Pax Romana tanulmányi hét s engem is meghívtak előadónak. Talán akkor mondtam el először, hogy világunk kísértetiesen rímel a Római birodalom végnapjaira. Globális kereskedelem, a jog uralma, rabszolgák tartják el a kisebbséget, morális értékvesztés, vallások tucatjai, egyre elismertebb homoszexualitás, pedofília, destruktív tanok. És akkor még nem beszéltem a migrációról, amely végül felbomlasztotta és megemésztette a birodalmat. Marcus Aurelius még itt a Garam partján harcolt a markomannokkal, az öreg Seuso is elásta kincseit, amikor közeledtek a barbárok, megerősítették a limes vonalát mindenhol, újabb őrtornyokat és kerítéseket emeltek, mindhiába. Európát ellepték a barbárok, behatoltak a birodalom minden részébe, a longobárdok, a vizigótok, a vandálok, soroljam? Ellepték és megemésztették Rómát, az egész Nyugat-római birodalmat, majd átvették a római jog szabályait, később ők is megtanultak szőlőt művelni, utakat építeni. Először romboltak, aztán megtanulták becsülni amit leromboltak, s megpróbálták balkezesen, de utánozni a lerombolt kultúrát. Évszázadokba telt, amíg újra eljutottak az elejére.
Minden ország, minden birodalom, így a másfél évezred során felépült európai civilizáció is addig áll fenn, amíg értékei megtartják. Az erkölcs, a vallás, a jog, a kultúra, ezek voltak Európa értékei is, a zsidó-keresztény erkölcs, a kereszténység, a természetjogon alapuló római jog és a görög-római kultúra. Mára mind elveszett. Az Európai Unió megtagadta, hogy alkotmányában bármelyikről is megemlékezzék, nem kellett neki a saját alapjait biztosító kereszténység, érthető módon, hiszen mára az Unió nem ismeri el maga felett a Teremtőt, nincs szüksége Istenre, mert egy az isten a Fogyasztás.
Az Európai Unió, a nyugati civilizáció el fog pusztulni. A hidegháború idején azt hittük, hogy az atomcsapásoktól, pedig dehogy, egyetlen atomrakéta nélkül pusztán lábak által, az által a millió és millió láb által, amelyek már elindultak a világ minden tájáról Európa felé. Jönnek, mint másfél ezer éve a gótok, a gepidák, a hunok, Európa védekezik, de felemésztve saját erejét ellenállása gyöngül és csak idő kérdése mikor válik a sokat emlegetett Eurábiává.
"Csodálkozol a kokainistán,
[...]
Gondolkozzál az okain is tán..." – írta volt Kosztolányi Dezső.
A gondolkodást most sem spórolhatjuk meg. Hány évszázada, hogy az európai ember kiterjesztette hatalmát Afrikára, Amerikára, Közép- és Közel Keletre? Hány évszázada, hogy gyarmatosítunk, jó marxista terminus technikus szerint kizsákmányoljuk őket, elvesszük kincseiket. Hány millióan élnek ma is napi 3 dollárból, vagyis alig ezer forintból. Hányan élelem és tiszta víz nélkül? Ha belegondolunk, most azt kapjuk, amit adtunk, de annak is csak csökkentett formáját. Jönnek a barbárok, özönlenek, erőszakosak, követelődzők, fenyegetőek, nem akarnak integrálódni, no go negyedeket alkotnak. S ez így lesz ezután.
Mit mondott Kölcsey Ferenc?
"Hajh, de bûneink miatt.
Gyúlt harag kebledben,
´S elsújtád villámidat.
Dörgõ fellegedben..."
S lőn, de miért csodálkozunk, ha fejünk felett dörög az ég. Egyre hangosabban. Csak azt kapjuk, amit érdemlünk. Ahogy a régi mondás mondja: Isten nem bottal ver.
S akkor most mit kezdjünk ezzel a népszavazással? Megállíthatja egy ország népének szavazata a néptenger hullámait? S ha eredményes lesz és a NEM-ek győznek, és az Unió vezetése hamut szór a fejére és hétfőtől nekifog normálisan politizálni, akkor megáll majd a népvándorlás? Hiszünk abban, hogy pár millió szavazat megváltoztathatja a történelmet?
És mégis. Ha én, ha mi, ha egy nemzet, ha egy kontinens nem tesz meg mindent, hogy legalább késleltesse a megváltoztathatatlant, akkor szégyellje magát. Zrínyi Miklós – bár a siker legkisebb reménye nélkül, de az utolsó percig harcolt. Mint a horvát bán kései utódai, mi sem tehetünk másként. Védenünk kell utolsó leheletünkig azt, ami Európa volt egykor, s ami ma is az, ha már csak a szívünkben is. Védenünk kell minden eszközzel a keresztény gondolkodást, a görög-római kultúrát, a tisztességes erkölcsöt, még ha utolsóként is, még ha majd csak alig millióan leszünk, ha majd alig ezren, vagy alig tucatnyian. Alkalmas és alkalmatlan eszközzel is. Még népszavazás útján is, hogy ne mondhassák unokáink – miért nem próbáltatok meg mindent?
Hogy tudják majd, megpróbáltuk.
