Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: Itthon vagyok
Kincsem, a csodakanca filmre került, még hozzá az utóbbi évtizedek legdrágább magyar filmjébe. Mint a bemutató után kiderült, Kincsem csak hívó szó, ténylegesen egy másfél évszázados szerelmi történet a film témája, némi mai áthallással, de a filmesek megadják a módját, van benne minden ami gut und teuer, ahogy annak idején, Kincsem életében mondták volt. Még ezért se kezdték ki a rendezőt, hogy több mint kétmilliárd forintba került a film, pedig a magyarok egyik régi rossz tulajdonsága (Széchenyi szerint is) az irigység, de nem lennénk itthon, ha a bemutató után egy héttel már meg nem jelent volna egy cikk, miszerint hogy lehet az, hogy a filmbéli csodakancát egy csődör alakítja, mert, hogy ennek látható bizonyítéka mutatkozik a filmen. A rendező korrektül elismerte, hogy a forgatás során öt ló játszotta Kincsemet, s bizony van közöttük olyan is, amelyik nem kanca. Erre mondom, ezért szeretek itthon élni, mert ilyen kicsinyes furkálódás nélkül nem is érezném, hogy itthon vagyok. Persze jobb lett volna, ha a rendező odafigyel, hogy a kancát ne játssza csődör, de nem lennénk a Kárpát-medencében, ha nem jelenne meg első héten a médiában ez a furkálódás.
Ez volt a hét elején, de pár napon belül robbant az újabb hírbomba s erről a hírről már nem gondoltam, hogy ezért szeretek itthon élni. A mentősök egy betegről, akihez hívták őket megállapították, hogy meghalt. Annak rendje és módja szerint értesítették az illetékes orvost, állapítsa meg ő is és adja ki azt a papírt, amit ilyenkor ki kell adni. Doktorunk meg is érkezett, megállapította, ami nyilvánvaló volt, kiállította a papírt, majd távozott, de nem teljesen úgy, ahogy jött. Magával vitte az elhalt pénztárcáját. A mentősök értesítették a rendőrséget, a pénztárcát a doktornál megtalálták s mivel alig volt benne pénz, a lopás összegére tekintettel csak szabálysértési eljárást indítottak ellene. Schnitt.
Nem tudom, hány éves a mi doktorunk, de azért fel kell tenni a kérdést, ezzel a lelkülettel, hogy juthatott odáig, hogy egyáltalán orvos lehet. Hogyan bánhatott eddig is a betegeivel, volt-e empátiája, amely az orvos leghathatósabb eszköze a gyógyítás során. Mit gondol a világról, a betegeivel való kapcsolatairól? Milyen erkölcsi elveket érvényesít mindennapjaiban, s ha már eljutott a hetedik parancsolat semmibe vételéig, a korábbiakat kipipálta–e már? Kéri vagy követeli a hálapénzt? Az évtizedek során mitől lett ilyen? Kik voltak a szülei, a barátai, a házastársa, miként élt eddig e szép pályán? Csak halottakat fosztogat vagy élő betegeket is? És ha most kifizeti a szabálysértési bírságot, amely nyilván nem lesz sok, hisz keveset lopott, minden megy tovább, mint eddig? S azóta sem olvastam, hogy az Orvosi Kamara vagy a minisztérium vagy bárki, aki erre illetékes felfüggesztette volna a praktizálását, tehát business az usual, vagyis jön a következő halott és a következő pénztárca?
Ezért a doktorért – ne higgyük másként – mi vagyunk a felelősek. Ez a doktor itt, ebben a társadalomban, ezekben az elmúlt évtizedekben lett ilyenné, erkölcsi hullává, ez a mi nevelésünk, a mi oktatásunk, a mi oda nem figyelésünk csődje. Ez a doktor mindannyiunkat a sarokba állít, hisz a mi világunk engedte, hogy nihilistává váljon, s megszégyenülve minket is megszégyenítsen.
És ehhez képest már csak hab a tortán a hét harmadik híre, igazságügyi miniszterünk ügyvédi irodája az elmúlt években nem csak a Magyar Államot képviselte, de jogvitában elsődlegesen vagy a háttérben (eddig nem cáfolta senki) a Magyar Állam ellen is képviseletet vállalt. És azért a miniszter nem egy piti orvos a végekről. Ügyvéd, alkotmánybíró, nagykövet, annyi sarzsija volt és van, hogy mind ki sem fér majd a sírkövére. S hiába mondja, hogy miniszterként megszüntette irodájával a kapcsolatot, ha egyszer nem érzi, hogy nem elég tisztességesnek lenni, de annak is kell látszani! Miniszterünk (mint sok más mai és már lejárt szavatosságú politikusunk) nem érti, hogy azért mert jogi összeférhetetlenség nem áll fenn, erkölcsi igen. Nem kötelező miniszternek lenni, de ha már az vagyok, akkor az az ügyvédi iroda, melyben ugyan szüneteltetem tagságomat, semmiféle kapcsolatba nem kerülhet az általam képviselt Magyar Állammal. Miért? Mert ez etikátlan, mert óhatatlanul úgy tűnhet, hogy előnyöket biztosít az ügyvédi irodának, s erre tisztességes, erkölcsös ember nem ad alapot.
Három hír, egy hét alatt, melyektől rosszkedvem lett.
Amúgy minden rendben, itt a tavasz, rügyeznek a fák, várjuk a Húsvétot, múlik a böjt, hetek óta alig eszem, és mégis, nem tudom mitől, de olyan keserű a szám íze.
