Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: Egy másik világról
Negyvennyolc éve részese voltam egy autóbalesetnek, melyben nem sokon múlott, hogy ezt a jegyzetet most nem mondhatnám el. Így személyesen ismerem, milyen a felborult személyautóból kizuhanni az úttestre, kiszedni bennrekedt anyámat és fellökni a kocsit, amely rajta fekszik testvéremen. Tudom milyen az összetört ablakok törmeléke, milyen a véres testek látványa, a segítségnyújtás és a bámészkodás végett megállt emberek sokasága.
Azóta különösen érzékeny vagyok a balesetekre. Ha szirénát hallok rögtön elmondok magamban egy Üdvözlégyet azért, akiért a sziréna szól. Így aztán igen csak megérintett az a baleset, amely e hét keddjén történt, amikor külföldi munkából hazatérő romániai kisbuszban ülők frontálisan ütköztek egy teherautóval és kilencen meghaltak a helyszínen. Ahogy Ernest Hemingway idézi az Akiért a harang szól című regénye mottójában John Donne-t, a XVII századi angol költőt, a harang érted is szól, ha másért is húzzák meg.
Kilenc ember, akik pár pillanattal előbb még épek és egészségesek voltak, s akiket úgy ér a baleset, hogy teljesen felkészületlenek a túlvilágra lépés aktusára, vagyis a halálra.
Ami ennél is szörnyűbb, másnap derült ki a baleset értelmetlen oka. A sofőr okos telefonjával bekapcsolódott az egyik közösségi hálózatba és menet közben az utazásáról közvetítést adott telefonját forgatva, bemutatva önmagát, majd az utat, az előzést és végül magát az ütközés pillanatát. Élőben közvetítette kilenc ember szörnyethalását.
Nemrég olvastam egy bölcs ember gondolatait, amelyben arról beszélt, hogy a hit elvesztésével a ma embere térben és időben is veszteséget szenvedett. A hit elvesztésével térben elvesztette a túlvilágot és csak mindennapos jelenünk helye maradt meg neki, időben pedig elvesztette az örökéletet s nem maradt más neki, mint e pillanatnyi élet, ez a szerény 60-80 év, amely nem csak az isteni léthez, de az univerzum idejéhez is porszemnyi és jelentéktelen.
A technikai újításoknak kétség kívül időnként meghatározó szerepe van az emberiség történelmében. A hajózás feltalálása például nem csak a Mediterránumban hozta létre előbb a városállamokat majd a birodalmakat, de e birodalmak szervezettsége és kultúrája új erőt adott az emberiség fejlődésének is Az internet megjelenése magával hozta az elmúlt 20-30 évben a közösségi megosztó oldalakat s azóta az emberiség egyre növekvő része két életet él, egy valóságos, hétköznapi, mindennaposat és egy virtuális, képzeletbelit, amelyet magának teremt meg a technika segítségével.
Így járt el ez a szerencsétlen sofőr is, meg akart jelenni a számára ismeretlen, de bizton vélt másik világban, ahol elkápráztathatja azokat, akik nézik az adását, egyszerre lehet valóságos sofőr az úton és egyben önmaga közvetítője a világhálón. Több akart lenni, mint annyian, akik naponta kilépnek a virtuális térbe, meg akarta mutatni magát abban a technika segítségével magának teremtett világban, ahol teljesítménye, vakmerősége elismerésre talál, s olvasni az erre érkező visszajelzéseket.
A világháló tele van exhibicionista embertársainkkal, akik képesek kockáztatni önbecsülésüket, biztonságukat, és mint sajnos most is látható, még életüket is, miért? Ebben a nem létező másik világban szerzendő sikerért. Hisz mi a mai világ mottója? A siker. Ez a fokmérő, ahogy a most megbukott miniszter mondta volt pár éve: - Mindenki annyit ér, amennyije van!
Ez a szerencsétlen sofőr a sikerért kockáztatott és végül mindent elvesztett, s ami a legszörnyűbb, nem csak ő vesztett, de kilenc ártatlan ember is hiányozni fog immár családjaikból. Nem az első példa arra, hogy az embernek nem elég ez a mindennapos világ, régen több kellett, a túlvilág, ma nem több, csak más kell, a virtuális, maga teremtette világ.
Nem ismerős ez valahonnan?
Élt egyszer egy emberpár, akinek nem volt elegendő az a szépséges, hatalmas kert ott a Tigris és az Eufrátesz között s azt hitte egy alma elfogyasztásával egy másik világ nyílhat meg előtte. Tudjuk mi lett a történet vége, mint ahogy tudjuk ennek a történetnek is.
Legyen nekik könnyű a föld.
