Műsorújság

Fél éve indult el fiatal, az elmúlt 10 évben végzett színművészeket bemutató sorozatunk. A szerkesztőségben úgy gondoltuk, hogy hat epizód után izgalmas lenne visszahallgatni az eddigi beszélgetéseket, és megpróbálni összefüggéseket keresni az egyes pályautak között. Találunk-e közös pontokat bennük? Kirajzolódhat-e valamilyen tendencia? Mai műsorunkban Székely Rozi, Tarr Judit, Barsi Márton, Farkas Dénes, Szatory Dávid és Varga Balázs portréiból hallhatnak részleteket. Közülük hárman Budapesten, a Színművészeti Egyetemen, hárman Kaposváron végeztek - 2003 szeptembere óta ugyanis ezen a két helyen lehet felsőfokú szinten színészetet tanulni. Öten jelenleg a független szcénában, szabadúszóként dolgoznak, csak egyiküknek van fix társulati tagsága. A szabadúszók közül viszont négyen is voltak már társulati tagok fővárosi vagy vidéki kőszínházakban, egyikőjük csak az előtt, hogy megszerezte volna a diplomáját. Talán ebből a rövid statisztikából is kirajzolódik, hogy a pályaívek palettája színes - a mai Színészbejáróban arra teszünk kísérletet, hogy jobban megismerjük ezt a fiatal színészgenerációt.

A megújuló energiára alapuló távhő rendszer zalaegerszegi kiépítéséről a megvalósíthatósági tanulmányokat az ilyen jellegű innovációban már tapasztalt Zalavíz Zrt. készíttette el. A folytatásban Bánhegyi Péterrel, a Zalaegerszegi Sport és Turizmus Kft. ügyvezetőjével beszélgetünk az e-sportokról.

Mentálhigiénés csoport indul Szombathelyen autista gyermeket nevelő szülők számára. Rendhagyó módon emlékezett meg az 1956-os forradalomról és szabadságharcról a premontrei gimnázium. Nagy hagyománya van a tekének Vas megyében. A sportág szabálymódosításairól, a szakosztályok sikereiről és a jövőbeni tervekről is beszélgetünk Németh Lajossal, a Vas Megyei Tekézők Szövetségének elnökével.

Jávor Béla: Meghalt Bőzsöny Ferenc Van annak talán 30 éve is, hogy a Kárpátiában megalakult egy asztaltársaság katolikus írók, újságírók, színészek és mindazok számára, akik a hangjukból is élnek. Mint ügyvéd, talán ezért kerültem oda én is. Több étteremben is megfordultunk, végül kikötött a társaság a budai várba futó egyik utcában, egy pinceborozóban. Itt találkoztunk minden hónap első szerdáján, ahol a főnök egy négyzetméteres konyhájában remek vacsorákat készít nekünk. Ha a névsorra gondolok így visszanézve látom, micsoda remek emberek ültek esténként a hosszú asztalnál. Nemeskürty Pista bácsi, Raksányi Kutyu, Gergely Feri bácsi a csodás orgonista, Marton László, a szobrász, Zenthe Ferenc, Császár Angéla is néhanap, Szersén Gyuszi. Az Új emberből Tóth Sanyi, Elmer Pista és persze Szeghalmi Elemér, aki mindvégig összefogta a társaságot, hozta-vitte az emlékkönyvet és számon tartotta az egyre sokasodó évfordulókat, a 100-ik, a 150-ik, a 200-ik asztaltársasági ülést. Tanárok, költők, papok, irodalmárok, írók és még valaki, akinek hangja betöltötte az egész pincét, de igazából betöltötte volna az egész Várfok utcát, mint ahogy évtizedeken keresztül betöltötte a Magyar Rádiót is bármelyik hullámhosszán. Rendszerint szemben ült velem az asztalnál, így aztán vele beszélgettem a legtöbbet. Kölcsönösen töltöttünk egymásnak a hozott pálinkákból, borokból, ekkor tanultam meg kedvenc szállóigéjét: - Te ne tölts nekem (szünet), mert megiszom. Kifogyhatatlan volt élcekben, történetekben, humora, főként iróniája az egész estét betöltötte, s ahányszor felemelte borospoharát, senki mással össze nem téveszthető hangszínnel mondta: - Dicsérjük az Urat! (Dicsértük). Történetei az ország utolsó 60-70 évét fogták át, minden történetről egy másik jutott eszébe, sosem tudhattad, hogy most egy ’56-os vagy egy közelmúltbeli sztorit fogsz hallani, csak egy volt biztos, hallgatva őt, elfelejted még bejövetelkor meglévő gondjaidat, a humor, mint az a gyöngyöző pohár bor a kezünkben - átjárta szellemünket. Az elmúlt évtizedekben nem volt a magyar kultúrának olyan alakja, akit ő ne ismert volna, már csak rádiósként is, és mindenkiről volt egy sztorija (vagy több). Mindszentyt ő konferálta fel ’56-ban és mint karnyújtásnyira ülő szem- és fültanú 1989-ben már a rádióban is elmesélhette, mindaz, amivel Mindszentyt vádolták, hogy ezt mondta meg azt mondta, ebből egy szó sem igaz. A jelen volt tanúval nem lehetett vitatkozni. Szeretett jókat enni és hozzá jó borokat inni és főként mindezt jó barátok társaságában, mert igazi asztaltársasági ember volt. Azt hiszem nem volt haragosa, mert miért lett volna, hiszen szeretetreméltó volt, s ha valakit megkritizált, azt is finom iróniával tette, nem lehetett haragudni rá. Három kívánságom volt, amit egyik könyvemben megírtam. Saját kreálmányú ételemmel felkerülni egy budai étterem menükártyájára (sikerült), egy nagyzenekarnak elvezényelni Rossini: A tolvaj szarka nyitányát (60-ik születésnapomra ez is meglett) és egyszer felolvasni a rádióban a vízállásjelentést. Sokszor próbálkoztam nála, de mindig elutasított mondván: nagy gyakorlat kell ahhoz, s ebben is igaza volt, a szakma igazsága. Ha szimbólumot keresnék, azt mondanám: Ő volt a Hang, a rádió hangja, amelyet hallgatni több volt, mint megnyugtató. Ha ő beszélt a készülékből, akkor tudtuk, semmi baj nem érhet minket. Magabiztossá tette a hallgatót, tudtad, hogy őt hallgatva kerek a világ. Mert a magyar nyelvet nem csak ismerni, használni, de szépen, hangsúlyosan beszélni is kell. Értjük-e még ezt, amikor divatja van a rosszul hangsúlyozott, örökké felkapott mondatvégeknek, a beszédhibás közszereplőknek. S ami még fontos, nem csak a magyar nyelvet szerette és tisztelte, de a magyar embereket, a magyarságot, anélkül, hogy átesett volna a képzeletbeli ló akármelyik oldalára. Nem véletlen voltak ők ketten Mádl Ferenccel osztálytársak a veszprémi piaristáknál, 70 éve. 88 évesen ment el, kedves Zebegényéből, de hangját még ma is a világba szórja a rádió a vallási félórákat bevezetendő, minden nap, s ez így jó. Október 25-én meghalt Bőzsöny Ferenc. Legyen neki könnyű a föld!

Golda János Ybl-díjas építésszel és Labancz Zsolt piarista tartományfőnökkel a holnap iskolájáról Szerdahelyi Csongor beszélgetett.

Gulyás Lóránt összeállítása.

Hámori Kinga készített vele interjút.

Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmről László Marcell animációs rendezővel beszélgetünk. Jászlak a nagyvilágból címmel Radetzky Jenőné bútorfestő népi iparművész különleges betlehemgyűjteményéből nyílt kiállítás a székesfehérvári Művészetek Háza kiállítótermében. Az Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány– a Magyar Művészeti Akadémia és Székesfehérvár Megyei Jogú Város támogatásával –szimpóziumot szervez Nagy László halálának 40. évfordulóján, a költő kiemelkedő életművéről. november 9én 11 óra Székesfehérvárott a Városháza Dísztermében.

Magyar őshonos és tájjellegű gyümölcsfákat telepített október végén az egyházashetyei Szent Jakab Szociális Központ Közösségi Kertjébe a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász. A gyümölcsös gondozásába bevonják a falu lakóit is, a termést pedig a településen élő gyermekes családoknak, időseknek, betegeknek adják.

1. Külpolitikai összefoglaló. Szerkesztő: Vörös Szabolcs. Tartományi választásokat rendeztek az elmúlt hetekben Németországban. Fontos tartományok, fontos döntések, fontos következményekkel. Például Angela Merkel politikai halálával. De van-e innen kiút a pártja számára, vagy végleg eljött a szélsőséges pártok ideje? Erről beszélgetünk Hettyey Andrással, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójával. 2. Vendégünk Kemény Endre, az Erdélyi Helikon - Marosvécsi Kemény Alapítvány elnöke, akivel a Kemény család és a marosvécsi vár történetéről, báró Kemény János (1903-1971) írói és irodalomszervezői munkásságáról, az Erdélyi Helikon íróközössége szellemi hagyatékának ápolásáról és a november 18-án Budapesten megrendezére kerülő Erdélyi Helikon Ünnepségről beszélget Sallai Éva.

Borsos Miklós

Jávor Béla: Meghalt Bőzsöny Ferenc Van annak talán 30 éve is, hogy a Kárpátiában megalakult egy asztaltársaság katolikus írók, újságírók, színészek és mindazok számára, akik a hangjukból is élnek. Mint ügyvéd, talán ezért kerültem oda én is. Több étteremben is megfordultunk, végül kikötött a társaság a budai várba futó egyik utcában, egy pinceborozóban. Itt találkoztunk minden hónap első szerdáján, ahol a főnök egy négyzetméteres konyhájában remek vacsorákat készít nekünk. Ha a névsorra gondolok így visszanézve látom, micsoda remek emberek ültek esténként a hosszú asztalnál. Nemeskürty Pista bácsi, Raksányi Kutyu, Gergely Feri bácsi a csodás orgonista, Marton László, a szobrász, Zenthe Ferenc, Császár Angéla is néhanap, Szersén Gyuszi. Az Új emberből Tóth Sanyi, Elmer Pista és persze Szeghalmi Elemér, aki mindvégig összefogta a társaságot, hozta-vitte az emlékkönyvet és számon tartotta az egyre sokasodó évfordulókat, a 100-ik, a 150-ik, a 200-ik asztaltársasági ülést. Tanárok, költők, papok, irodalmárok, írók és még valaki, akinek hangja betöltötte az egész pincét, de igazából betöltötte volna az egész Várfok utcát, mint ahogy évtizedeken keresztül betöltötte a Magyar Rádiót is bármelyik hullámhosszán. Rendszerint szemben ült velem az asztalnál, így aztán vele beszélgettem a legtöbbet. Kölcsönösen töltöttünk egymásnak a hozott pálinkákból, borokból, ekkor tanultam meg kedvenc szállóigéjét: - Te ne tölts nekem (szünet), mert megiszom. Kifogyhatatlan volt élcekben, történetekben, humora, főként iróniája az egész estét betöltötte, s ahányszor felemelte borospoharát, senki mással össze nem téveszthető hangszínnel mondta: - Dicsérjük az Urat! (Dicsértük). Történetei az ország utolsó 60-70 évét fogták át, minden történetről egy másik jutott eszébe, sosem tudhattad, hogy most egy ’56-os vagy egy közelmúltbeli sztorit fogsz hallani, csak egy volt biztos, hallgatva őt, elfelejted még bejövetelkor meglévő gondjaidat, a humor, mint az a gyöngyöző pohár bor a kezünkben - átjárta szellemünket. Az elmúlt évtizedekben nem volt a magyar kultúrának olyan alakja, akit ő ne ismert volna, már csak rádiósként is, és mindenkiről volt egy sztorija (vagy több). Mindszentyt ő konferálta fel ’56-ban és mint karnyújtásnyira ülő szem- és fültanú 1989-ben már a rádióban is elmesélhette, mindaz, amivel Mindszentyt vádolták, hogy ezt mondta meg azt mondta, ebből egy szó sem igaz. A jelen volt tanúval nem lehetett vitatkozni. Szeretett jókat enni és hozzá jó borokat inni és főként mindezt jó barátok társaságában, mert igazi asztaltársasági ember volt. Azt hiszem nem volt haragosa, mert miért lett volna, hiszen szeretetreméltó volt, s ha valakit megkritizált, azt is finom iróniával tette, nem lehetett haragudni rá. Három kívánságom volt, amit egyik könyvemben megírtam. Saját kreálmányú ételemmel felkerülni egy budai étterem menükártyájára (sikerült), egy nagyzenekarnak elvezényelni Rossini: A tolvaj szarka nyitányát (60-ik születésnapomra ez is meglett) és egyszer felolvasni a rádióban a vízállásjelentést. Sokszor próbálkoztam nála, de mindig elutasított mondván: nagy gyakorlat kell ahhoz, s ebben is igaza volt, a szakma igazsága. Ha szimbólumot keresnék, azt mondanám: Ő volt a Hang, a rádió hangja, amelyet hallgatni több volt, mint megnyugtató. Ha ő beszélt a készülékből, akkor tudtuk, semmi baj nem érhet minket. Magabiztossá tette a hallgatót, tudtad, hogy őt hallgatva kerek a világ. Mert a magyar nyelvet nem csak ismerni, használni, de szépen, hangsúlyosan beszélni is kell. Értjük-e még ezt, amikor divatja van a rosszul hangsúlyozott, örökké felkapott mondatvégeknek, a beszédhibás közszereplőknek. S ami még fontos, nem csak a magyar nyelvet szerette és tisztelte, de a magyar embereket, a magyarságot, anélkül, hogy átesett volna a képzeletbeli ló akármelyik oldalára. Nem véletlen voltak ők ketten Mádl Ferenccel osztálytársak a veszprémi piaristáknál, 70 éve. 88 évesen ment el, kedves Zebegényéből, de hangját még ma is a világba szórja a rádió a vallási félórákat bevezetendő, minden nap, s ez így jó. Október 25-én meghalt Bőzsöny Ferenc. Legyen neki könnyű a föld!

Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmről László Marcell animációs rendezővel beszélgetünk. Jászlak a nagyvilágból címmel Radetzky Jenőné bútorfestő népi iparművész különleges betlehemgyűjteményéből nyílt kiállítás a székesfehérvári Művészetek Háza kiállítótermében. Az Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány– a Magyar Művészeti Akadémia és Székesfehérvár Megyei Jogú Város támogatásával –szimpóziumot szervez Nagy László halálának 40. évfordulóján, a költő kiemelkedő életművéről. november 9én 11 óra Székesfehérvárott a Városháza Dísztermében.

1. Külpolitikai összefoglaló. Szerkesztő: Vörös Szabolcs. Tartományi választásokat rendeztek az elmúlt hetekben Németországban. Fontos tartományok, fontos döntések, fontos következményekkel. Például Angela Merkel politikai halálával. De van-e innen kiút a pártja számára, vagy végleg eljött a szélsőséges pártok ideje? Erről beszélgetünk Hettyey Andrással, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójával. 2. Vendégünk Kemény Endre, az Erdélyi Helikon - Marosvécsi Kemény Alapítvány elnöke, akivel a Kemény család és a marosvécsi vár történetéről, báró Kemény János (1903-1971) írói és irodalomszervezői munkásságáról, az Erdélyi Helikon íróközössége szellemi hagyatékának ápolásáról és a november 18-án Budapesten megrendezére kerülő Erdélyi Helikon Ünnepségről beszélget Sallai Éva.

A Zenei Kincsestárban két kedélyes ritkaságot hallhatnak a régiek muzsikájából. Mindkét szerzemény Leopold Mozart tollából való, és abba a zenei vonulatba illeszkedik, amely az olasz barokk concertóktól fogva és a francia barokk mesterek – Lully és Rameau – balettzenéin keresztül ível a bécsi klasszika koráig. Ez a vonulat pedig a falusi muzsika imitált beemelése a klasszikus zene világába. Akárcsak Brueghel képein, ezekben a zenékben is a polgári nosztalgia nyomait fedezhetjük fel az úgynevezett ártatlan falusi tisztaság iránt. A falusi hangulatok fölkeltésének látványos eszközei az olyasféle hangszerek, mint a duda, a tekerő, a havasi kürt vagy a cimbalom. A forma azonban tökéletesen illeszkedik a klasszikus divertimento kereteibe. A Capella Savaria elsőként a Parasztlakodalom című füzért játssza Németh Pál irányításával. Különös értéket kölcsönöz a szerzeménynek, hogy bemutatójára épp Wolfgang Amadeus Mozart születésének idején, 1756 januárjában került sor Augsburgban. A Parasztlakodalom után következzék Leopold Mozart másik falusi idillje, a G-dúr Sinfonia pastorella.