Műsorújság

- 85. születésnapján köszöntjük Schrammel Imre keramikusművészt. - "Gellért 100" - kiállítás a patinás fővárosi szálloda történetéről a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Vendégünk Saly Noémi irodalom- és művelődéstörténész, a tárlat rendezője.

A vízzel és a környezetvédelemmel kapcsolatos korszerű oktatóanyag kidolgozásába fogott az egyházasrádóci általános iskola. A Zala Táncegyüttest képviselte Amerikában Rácz Petra és családja, több nagyvárosban is felléptek. A Pro Sanitate Savariae életműdíjat idén Legli Veronika háziorvos kapta.

A Szociális Munkáért Életműdíjat Szombathelyen Fekete Árpád kapta. November 17-e a koraszülöttek világnapja. Ennek apropóján Grasselly Magdolnával, a Markusovszky Kórház Perinatális Intenzív Centrum vezetőjével és Szita Szilviával, a Zseboroszlán Alapítvány kuratóriumi elnökével beszélgettünk. Vas megyéből több mint 40 kiállító: középiskolák, egyetemek, felnőttképzők mutatkozott be a Pályaválasztási és Képzési Kiállításon.

Jávor Béla: Beszámoló egy zarándoklatról Már meséltem arról, hogy barátaimmal 23 éve elindítottunk egy zarándoklatot, elgyalogoltunk Máriapócsra sajátos, csak általunk alkalmazott szabályok szerint. Minden hónapban egy szombaton gyalogolunk, s ahol abbahagyjuk, hazajövünk, majd egy hónap múlva leutazunk, s onnan kezdve folytatjuk, míg célba nem érünk. Így jutottunk el 18 szombaton keresztül Máriapócsra, majd folytattuk 34 szombaton Máriagyüdre, 82 szombat útján Máriazellbe s most 74 szakasz után megékeztünk Galbatőre, ebbe az észak-szlovákiai, a lengyel határ mellett álló Mária kegyhelyre. Eddig összesen 2621 km-t gyalogoltunk 23 év alatt. Zarándoklásunk életformánkká vált. Csapatunk 25 főt számlál, de minden szombaton nem tud mindenki eljönni, egyrészt mert tagjaink átlagéletkora több mint 65 év és bizony jelentkeznek lábfájások, kisebb nagyobb operációk s persze máshová nem tehető elfoglaltságok, amelyeket nem mi, hanem az élet oszt be némelyikünknek. Immár 13 éve egy kisbuszt bérelünk, amelynek tulajdonosa és egyben sofőrje egy húron pendül velünk, s csak az a legnagyobb szívfájdalma, hogy nem sétálhat velünk, mert ő jön értünk estefelé a busszal, oda, ahol aznap végeztünk. Barátaim hozzám hasonló, kenyerük javát már megevett értelmiségiek, egyenként is súlyos személyiségek, de itt a JBK-ban (ez a nevünk) mégis alárendelik magukat a csapatnak. Nevünket még 1999-ben kaptuk Pakson az atomerőmű kiállító részlegében, ahol belépő megrendelésemre az igazgató, hogy nevünket felírhassa, elnevezte társaságunkat Jávor Baráti Kör-nek, ahogy azóta használjuk, JBK-nak. Ez a szombat mindig kivételes nap abban a hónapban, ilyenkor nem foglalkozunk mással, csak az aznapi úttal, a bennünk élő békével. Ha nem muszáj, nem megyünk országúton csak földutakon és dűlőutakon, ehhez segítenek azok a ma már megvehető térképek, amelyeken még az ösvények is látszanak s újabban a technika, a Google térképei is. Napi átlagunk lelassult, amíg az első úton Máriapócsra 18 km volt a napi átlag, most már csak 11 km. De ez nem baj, Miguel Cervantes-szel valljuk: - Az út jobb, mint a fogadó, vagyis menni jobb, mint megérkezni. Ezért nem sietünk. Mostani utunkra 2010 szeptemberében indultunk Budapestről, a házamtól. Előbb északra mentünk, Visegrádnál átkompoztunk a Dunán, majd bejártuk a Börzsönyt, megmásztuk Drégely várát, aztán tiszteletünket tettük Mikszáth úrnál Horpácson. Madách úrnál Csesztvén. Balassagyarmaton nagy élmény volt a ködös, sötét zsidótemető, Szécsényben a ferencesek és a Nagyságos Fejedelem lába nyoma. Mátraverebély után leereszkedtünk Pásztóra, Gyöngyöstarjánban megkóstoltuk Szőke Mátyás borait, megkerültük a Mátrát s felhágva leemeltük kalapjainkat Recsken a volt kommunista haláltábornál. Szilvásvárad majd Lillafüred következett, Sajóládon Fráter György nyomát kerestük, a Takta mellett felsétáltunk a Hegyaljára, amit keresztül-kasul átjártunk Regéc, Gönc, Sárospatak, Füzérradvány s végül átléptünk a trianoni határon beérve Kassára, ahonnan már egyenes út vezetett Eperjesen és Bártfán át múlt szombaton Galbatőre. Pásztor Zoltán atya, a kassai érseki helynök mondta kérésünkre a hálaadó szentmisét a kis galbatői templomban. Dicsértük a Szűzanyát és köszöntük a Jóistennek, hogy megtehettük ezt a 8 éves utat idáig, a célig. Sosem kérdeztem barátaimat, hogy hívó szavamra miért csatlakoztak ehhez a zarándoklathoz. Mi értelme van látszólag ok nélkül gyalogolni az országban úttalan utakon, nem egyszer sárban, esőben. Láthatatlan alkotmányunk első mondata: Rossz időjárás miatt a program nem marad el, s ehhez tartjuk magunkat. Mit mondott Péter a Tábor hegyén a Mesternek: - Uram, jó nekünk itt lennünk! És mi sem mondhatunk mást. 23 év alatt öt barátunk már odaért a Szűzanyához s tudjuk előbb-utóbb miránk is ez vár, de hisz ezért zarándokolunk, mert hív a Szűzanya s egyszer nem csak földi szent helyeire, de Hozzá is oda fogunk érni. Téli szelek ellen mindig van a zsebünkben lapos üveg szilvóriummal, ha unoka születik három üveg pezsgőt hoz a nagypapa s persze jókat beszélgetünk egész úton. Ha útmenti kereszt jön elibénk, elmondunk egy-egy üdvözlégyet azért, aki éppen rászorul. Ahogy már többször írtam, mondtam, semmi mással nem érdemes ebben az életben foglalkozni, mint teológiával, filozófiával és gasztronómiával, s ez a zarándoklat is e hármat egyesíti, mely nélkül nincs harmonikus élet. Januárban indulunk Máriaradnára, Arad mellé. Ahogy Zrínyi mondta: Si Deus pro nobis, quis contra nos. Ha Isten velünk, ki ellenünk!

Szalai Katalinnal és Mezey Károllyal, a Kairosz kiadó helyzetéről, karácsonyi újdonságairól Szerdahelyi Csongor beszélgetett.

Gulyás Lóránt összeállítása.

A szerzővel Balla Ferenc beszélgetett.

A Szent Erzsébet-nap részeként adták át az önkéntes tevékenységet elismerő okleveleket a szombathelyi Jézus szíve-templomban. A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász 27 éve az év minden napján a hátrányos helyzetű nagycsaládosokért, nehéz sorsú gyermekekért, idősekért és betegekért munkálkodik a plébániai csoportjain keresztül. Ezt ismerik el évről évre védőszentjük, Erzsébet ünnepén.

A mai Színházi disputában folytatjuk szeptemberben elkezdett témánkat, a fókuszban továbbra is a színházi nevelés! Vendégem az a Kaposi László, aki alapító elnöke volt a Magyar Drámapedagógiai Társaságnak, az Országos Diákszínjátszó Egyesületnek; 1992-ben megalapította az ország első színházi nevelési társulatát, a Kerekasztalt; szerzőként és szerkesztőként tucatnyi drámapedagógia szakkönyv létrehozásában vett részt és hosszú évek óta vezeti azt a 120 órás akkreditált képzést, amelyen a drámatanári szakma alapjait sajátíthatják el a résztvevők.

Hamvas Béla: Az elhagyott kert Felolvassa: Kubik Anna

A Nyugat első nemzedékének tagja rövid életet élt, tüdőbetegsége vitte el 42 éves korában. Több műfajban alkotott maradandót, műfordítói teljesítménye és publicisztikája is jeles. A szépség bűvöletében született, csodálatos zenei hangú költemények szerzőjét Babits Mihály és Szabó Lőrinc is nagyra tartotta. A Meddő órán, az Esti sugárkoszorú, a Körúti hajnal, a Lélektől lélekig, az Elégia egy rekettyebokorhoz "lelki antológiánk" örök darabjai, amelyek mindenkor gyönyörködtetnek, ma is élni segítenek.

Lazzaro egy fiatal parasztfiú. Dél-Itália egyik gyönyörű vidékén él társaival. Olyan jámbor és jóságos, hogy ezért mindenki együgyűnek hiszi. Egész családja a rettenetes Alfonsina de Luna márkinő alávetettjeként robotol. A sötét gondolatai miatt gyötrődő Tancredi, a fiatal nemesember megkéri Lazzarót, hogy segítsen megrendezni a saját elrablását. Lazzaro belemegy, ám hamarosan olyan emelkedett, misztikus, már-már transzcendens kalandokba kerül, amikre ő maga sem számított. A szent és a farkas című filmről Baranyai Bélával beszélgetünk.

1. Külpolitikai összefoglaló. Szerkesztő: Vörös Szabolcs. Éppen öt éve volt a vilniusi Keleti Partnerség-csúcstalálkozó, amely az eredője lett mindannak, ami az elmúlt években Ukrajnában történt. De mi történt, és mi nem? Mi sikerült az európai orientációból, és elveszett-e Ukrajna orosz szempontból? Rácz András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója válaszol. 2. Vendégünk Németh Julianna, a Budapesten működő Somogyiak Baráti Körének elnöke, akivel rendezvényeikről, a szülőföld szeretetéről és a Duna Palotában november 30-ig megtekinthető "Valósággá váló álmok" című kiállításról beszélget Sallai Éva.

Luis de Camoes

Jávor Béla: Beszámoló egy zarándoklatról Már meséltem arról, hogy barátaimmal 23 éve elindítottunk egy zarándoklatot, elgyalogoltunk Máriapócsra sajátos, csak általunk alkalmazott szabályok szerint. Minden hónapban egy szombaton gyalogolunk, s ahol abbahagyjuk, hazajövünk, majd egy hónap múlva leutazunk, s onnan kezdve folytatjuk, míg célba nem érünk. Így jutottunk el 18 szombaton keresztül Máriapócsra, majd folytattuk 34 szombaton Máriagyüdre, 82 szombat útján Máriazellbe s most 74 szakasz után megékeztünk Galbatőre, ebbe az észak-szlovákiai, a lengyel határ mellett álló Mária kegyhelyre. Eddig összesen 2621 km-t gyalogoltunk 23 év alatt. Zarándoklásunk életformánkká vált. Csapatunk 25 főt számlál, de minden szombaton nem tud mindenki eljönni, egyrészt mert tagjaink átlagéletkora több mint 65 év és bizony jelentkeznek lábfájások, kisebb nagyobb operációk s persze máshová nem tehető elfoglaltságok, amelyeket nem mi, hanem az élet oszt be némelyikünknek. Immár 13 éve egy kisbuszt bérelünk, amelynek tulajdonosa és egyben sofőrje egy húron pendül velünk, s csak az a legnagyobb szívfájdalma, hogy nem sétálhat velünk, mert ő jön értünk estefelé a busszal, oda, ahol aznap végeztünk. Barátaim hozzám hasonló, kenyerük javát már megevett értelmiségiek, egyenként is súlyos személyiségek, de itt a JBK-ban (ez a nevünk) mégis alárendelik magukat a csapatnak. Nevünket még 1999-ben kaptuk Pakson az atomerőmű kiállító részlegében, ahol belépő megrendelésemre az igazgató, hogy nevünket felírhassa, elnevezte társaságunkat Jávor Baráti Kör-nek, ahogy azóta használjuk, JBK-nak. Ez a szombat mindig kivételes nap abban a hónapban, ilyenkor nem foglalkozunk mással, csak az aznapi úttal, a bennünk élő békével. Ha nem muszáj, nem megyünk országúton csak földutakon és dűlőutakon, ehhez segítenek azok a ma már megvehető térképek, amelyeken még az ösvények is látszanak s újabban a technika, a Google térképei is. Napi átlagunk lelassult, amíg az első úton Máriapócsra 18 km volt a napi átlag, most már csak 11 km. De ez nem baj, Miguel Cervantes-szel valljuk: - Az út jobb, mint a fogadó, vagyis menni jobb, mint megérkezni. Ezért nem sietünk. Mostani utunkra 2010 szeptemberében indultunk Budapestről, a házamtól. Előbb északra mentünk, Visegrádnál átkompoztunk a Dunán, majd bejártuk a Börzsönyt, megmásztuk Drégely várát, aztán tiszteletünket tettük Mikszáth úrnál Horpácson. Madách úrnál Csesztvén. Balassagyarmaton nagy élmény volt a ködös, sötét zsidótemető, Szécsényben a ferencesek és a Nagyságos Fejedelem lába nyoma. Mátraverebély után leereszkedtünk Pásztóra, Gyöngyöstarjánban megkóstoltuk Szőke Mátyás borait, megkerültük a Mátrát s felhágva leemeltük kalapjainkat Recsken a volt kommunista haláltábornál. Szilvásvárad majd Lillafüred következett, Sajóládon Fráter György nyomát kerestük, a Takta mellett felsétáltunk a Hegyaljára, amit keresztül-kasul átjártunk Regéc, Gönc, Sárospatak, Füzérradvány s végül átléptünk a trianoni határon beérve Kassára, ahonnan már egyenes út vezetett Eperjesen és Bártfán át múlt szombaton Galbatőre. Pásztor Zoltán atya, a kassai érseki helynök mondta kérésünkre a hálaadó szentmisét a kis galbatői templomban. Dicsértük a Szűzanyát és köszöntük a Jóistennek, hogy megtehettük ezt a 8 éves utat idáig, a célig. Sosem kérdeztem barátaimat, hogy hívó szavamra miért csatlakoztak ehhez a zarándoklathoz. Mi értelme van látszólag ok nélkül gyalogolni az országban úttalan utakon, nem egyszer sárban, esőben. Láthatatlan alkotmányunk első mondata: Rossz időjárás miatt a program nem marad el, s ehhez tartjuk magunkat. Mit mondott Péter a Tábor hegyén a Mesternek: - Uram, jó nekünk itt lennünk! És mi sem mondhatunk mást. 23 év alatt öt barátunk már odaért a Szűzanyához s tudjuk előbb-utóbb miránk is ez vár, de hisz ezért zarándokolunk, mert hív a Szűzanya s egyszer nem csak földi szent helyeire, de Hozzá is oda fogunk érni. Téli szelek ellen mindig van a zsebünkben lapos üveg szilvóriummal, ha unoka születik három üveg pezsgőt hoz a nagypapa s persze jókat beszélgetünk egész úton. Ha útmenti kereszt jön elibénk, elmondunk egy-egy üdvözlégyet azért, aki éppen rászorul. Ahogy már többször írtam, mondtam, semmi mással nem érdemes ebben az életben foglalkozni, mint teológiával, filozófiával és gasztronómiával, s ez a zarándoklat is e hármat egyesíti, mely nélkül nincs harmonikus élet. Januárban indulunk Máriaradnára, Arad mellé. Ahogy Zrínyi mondta: Si Deus pro nobis, quis contra nos. Ha Isten velünk, ki ellenünk!

A Nyugat első nemzedékének tagja rövid életet élt, tüdőbetegsége vitte el 42 éves korában. Több műfajban alkotott maradandót, műfordítói teljesítménye és publicisztikája is jeles. A szépség bűvöletében született, csodálatos zenei hangú költemények szerzőjét Babits Mihály és Szabó Lőrinc is nagyra tartotta. A Meddő órán, az Esti sugárkoszorú, a Körúti hajnal, a Lélektől lélekig, az Elégia egy rekettyebokorhoz "lelki antológiánk" örök darabjai, amelyek mindenkor gyönyörködtetnek, ma is élni segítenek.

Hamvas Béla: Az elhagyott kert Felolvassa: Kubik Anna

1. Külpolitikai összefoglaló. Szerkesztő: Vörös Szabolcs. Éppen öt éve volt a vilniusi Keleti Partnerség-csúcstalálkozó, amely az eredője lett mindannak, ami az elmúlt években Ukrajnában történt. De mi történt, és mi nem? Mi sikerült az európai orientációból, és elveszett-e Ukrajna orosz szempontból? Rácz András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója válaszol. 2. Vendégünk Németh Julianna, a Budapesten működő Somogyiak Baráti Körének elnöke, akivel rendezvényeikről, a szülőföld szeretetéről és a Duna Palotában november 30-ig megtekinthető "Valósággá váló álmok" című kiállításról beszélget Sallai Éva.

Ma este újabb régizenei ritkaságokat hallhatunk a Bázelben élő magyar csembalóművész, Borsányi Márton nemrégiben megjelent Pachelbel-lemezéről. Az 1653 és 1706 között élt Johann Pachelbel, csakúgy, mint korának többi muzsikusa, sem a műfajok, sem a rendelkezésre álló hangszerek között nem tett éles különbséget. Korálelőjátékok és variációk, toccaták, táncfantáziák és ciaconnák mintha elsődlegesen arra szolgálnának ebben a zenei világban, hogy megcsillogtathassák a komponista-előadó virtuozitását, leleményességét. Borsányi Márton előbb orgonán, műsorunk második részében csembalón játssza Pachelbel műveit, melyek rövidségük ellenére bámulatos szerkesztési felkészültségre vallanak. A most megszólaló, 2015-ben készült pozitívorgona minden tekintetben alkalmas arra, hogy a XVIII. század tiszta zenei logikájára irányítsa a hallgató figyelmét. Pachelbel következő három szerzeményének előadásához Borsányi Márton a csembaló képességeit találta a legmegfelelőbbnek. Egy toccata és egy fúga következik, egyaránt C-dúrban, befejezésül pedig az F-dúr Ciaconnát halljuk.