Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: Háromkirályok
Már jönnek a Háromkirályok. A buszmegállóban a járatok érkezésének fénytábláján, az utolsó sorban ott áll az írás: Háromkirályok, még két nap.
A hatvan évvel ezelőtti havas bajai kert jut eszembe, a téli szünidő utolsó napjai, amikor nagyapám kifordított birkabőr bekecsét húztuk magunkra, nehéz botokat szereztünk a bátyámmal és mondókákat tanultunk nagyanyámtól, még bajuszt is rajzoltunk magunknak. Kár, hogy csak ketten voltunk, kellett volna egy harmadik is. Azt játszottuk, hogy épp olyan öregek vagyunk, mint amilyenek mára lettünk. Papírkorona volt a fejünkön, csirizzel összeragasztva és épp olyan mély hangon beszéltünk, mint ahogy ma természetes. Élveztük a királyságunkat, a felnőttségünket, hogy ha percekre is, legfeljebb egy pár órára kibújhatunk gyermekkorunk szűk bőréből, s egyszerre lehetünk nagyszüleink unokái és Háromkirályok is.
Már jönnek a Háromkirályok. Ott a busz kijelző tábláján a célpont megnevezése is: Betlehem, végállomás. De csak a királyoknak az, nekünk a minden évbeli kezdet, hogyha megérkezünk Betlehembe és megtaláljuk a Kisdedet, akkor újra van esély egy jobb világot élni.
Már jönnek a Háromkirályok. Nem kell megkeresniük Heródest, hogy hol kellett megszületni a Zsidók királyának, hiszen ott a kezükben az okos telefon s benne a Csillag GPS koordinátája. Tévedhetetlenül odaérnek két nap múlva a beütött célba, Heródesnek pedig fogalma sem lesz a Kisded megszületéséről, elmarad hát az Aprószentek meggyilkoltatása, ami nagydolog, hiszen ebben az országban azóta a hatvan év előtti karácsony óta mintegy hatmillió aprószentet öltek meg a Heródesnél is kegyetlenebb szüleik.
Már jönnek a Háromkirályok. A busz csomagtartójába a lovagias sofőr jól elrejtette a Háromkirályok által hozott ajándékokat, több ország vámosai sem tudták felfedezni sem az aranyat, sem a tömjént, sem a mirrhát. Pedig az utóbbi kettőt kábítószer kereső kutyákkal is kutatták. Szegény buta vámosok, nem tudják, hogy az arany a legnagyobb kábítószer, de azt nem keresték.
Már jönnek a Háromkirályok, akik mára talán inkább Napkeleti bölcsek, hiszen minden médiumból árad a bölcsesség. Tele vagyunk szakértőkkel. Van választási szakértő, van ilyen-olyan ország szakértő, van belbiztonsági szakértő, nemzetbiztonsági szakértő. Utóbbi most éppen annak a kisbusznak az útját vizsgálja, amelyik a tiszántúli Betlehem felé közeledik, már átlépte a román határt. Lázasan keresi a nemzetbiztonsági szakértő, vajon, mi lehet a célja ennek a három szakállasnak. Már drónok keringenek a levegőben, a kietlen, téli Hortobágy tanyáit vizslatják.
Kik ma a Napkeleti bölcsek? Gáspár minden bizonnyal alkotmánybíró, a jogrendszer szakértője, Menyhért tudós történész, a múlt szakértője, míg Boldizsár író, a szavak szakértője, de meglepő módon mindhárman olyan bölcsek, hogy tudják van a jogszabályokon, a történelmi tényeken és a szavakon túl egy csodás természetjog, egy soha le nem írt történelmi intuíció, egy szavakba nem foglalható katartikus magasság, s éppen ezt jönnek keresni, mert mindaz, ami meghaladja a bölcsek bölcsességét itt található, a bihari puszták egyikében lévő tanyán, ahol már megszületett az a Kisded, akit, ha nem találnak meg, mit sem ér bírói, történészi és írói tehetségük.
Már jönnek a Háromkirályok, helyettünk is jönnek, megtalálni a Kisgyermeket, nemcsak a hajdúsági pusztán, de önmagunkban, bárhol legyünk is ebben az országban, ebben a mai világban. A sötét alföldi éjszakában világít egy csillag. A sofőr a tanya előtt megállítja a kisbuszt és lekapcsolja a reflektorokat. Sötét az éjszaka, egyedül a csillag világít a tanya fölött. Csak a kutyák ugatnak messziről. Elő a bekecseket és indulás.
Célba értünk.
