Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: Évforduló
Salome táncolt. A király nézte, a meghívottak nézték, Richard Strauss operát írt róla. Minden bizonnyal csinos nő volt és jól is táncolt, ha a király azt mondta neki, kérj akármit, teljesítem neked. Ilyet csak borközi állapotban mond az ember és akkor sem kell komolyan venni. Heródiás komolyan vette és ragaszkodott az ígéret teljesítéséhez. Keresztelő János feje levágattatott és egy tálon Salomének adatott.
Augusztus 29-ike, Keresztelő szent János vértanúságának ünnepe. A Keresztelővel mi magyarok amúgy is tartózkodóan bánunk. Amíg a világnyelvekben Keresztelő János külön névnap, franciául Jean-Baptiste, olaszul Giovanni Battista, nálunk nincs fiúgyerek, ki e nevet birtokolná. Tudom, június 24-ike, a Keresztelő születése napja, és aki erre a névre hallgat, azt Ivánnak nevezik, bár ez az Iván 1945 után kapott egy kellemetlen mellékízt, s a mai Ivánok, ha visszamenően 3-4 emberöltőre nem rendelkeznek a családjukban e névvel, gyanúsak. Mint az 50-es években született Mátyások is. Keresztelő János kissé elhanyagoltatott manapság, pedig a Mester mondta, az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb nála.
Keresztelő János halála értelmetlen veszteség mindannyiunk számára, mint ahogy veszteség sok-sok éven át az ő vértanúságának napja, augusztus 29-ike, amely napon évszázadokon át harcoltunk az iszlámmal s rendre mi maradtunk alul.
1521-ben 65 év után e napon foglalta vissza Nándorfehérvárt a török, Hunyadi János alkotása 65 évig állt fenn, több mint két nemzedéken át, nem lebecsülendő időszak. Ezután jött 1526, amikor Szulejmán hadai e napon a mohácsi csatában megsemmisítették a magyar hadat, de ezzel több semmisült meg, mint egy hadsereg. Tagnap volt 493 éve, hogy megsemmisült a középkori magyar királyság, a magyar állam, bár névleg önmaga árnyékaként élt még 15 évet, de 1541-ben e napon érkezett a török császár Budára és 4 nap múlva el is foglalta 145 évre.
Mintha Keresztelő János értelmetlen halála előre vetítette volna az iszlámmal harcoló keresztények évszázados veszteségeit. Mert ne legyen kétségünk, minket a XVI-ik században nem a török állam hadserege, hanem maga az iszlám győzött le, hiszen jól emlékezünk Gárdonyi regényéből, hogy a török katonák Allah akbar felkiáltással támadtak ránk és foglalták el országunk harmadát, szétszakítva évszázadokra az országot, vazallus sorba taszítva Szapolyai Jánost majd Erdély fejedelmeit.
Ismerős? Ez az Allah akbar semmit sem változott fél évezred alatt, ma is ezzel a felkiáltással törnek iszlamista terroristák békés európai polgárokra. Semmi sem változott s főként nem az iszlám! Még ma is kötelesség egy iszlamista számára a keresztények megölése, az igaz hit terjesztése, bármilyen áron. A Korán szerint ma is, a meggyilkolt keresztény gyilkosa előtt megy a Paradicsomba és szolgája lesz, ahogy azt az „igaz hit” gondolja.
Nyolc éves koromban olvastam először az Egri csillagokat, s nem tudtam letenni, majd nyolc éven át minden nyáron újra elolvastam. Amit Gárdonyi ott leír, az mind a mai napig, fél évezred után is változatlanul igaz. Az a vallás – hiába egyistenhit - amely az ellenséget megsemmisítőnek jutalmat ígér, reménytelen. Azzal a vallással nem lehet párbeszédet folytatni, mert erre nem képes. Nincs még egy világvallás, amelynek hívei önmegsemmisítőként is gyilkolva várják az égi jutalmat gonosztetteikért.
S most ismét itt az iszlám Európa falainál. Javaslom a külügyminiszternek, hogy illetékes fórumokon hivatkozzon magyar történelmünkre. Mi már ismerjük az iszlámot, az Európai Unió tagjaként személyes tapasztalatunk van róla. Mi 150 évig voltunk iszlám uralom alatt, mi ismerjük a janicsárok ravaszságát, a szpáhik kíméletlenségét, az elhajtott gyerekeket és asszonyokat, mi nem csak olvastuk Gárdonyit, de át is éltük. S tartottuk a hátunkat, hogy Bécs, München, Berlin, Párizs és egész Nyugat-Európa ne tapasztalja meg - csak a XX-ik században - az iszlámot. Mi már tudjuk, amit ők most tanulnak, mi tudjuk, hogy semmi sem változott s egyszer majd ők is megtanulják, ha nem tőlünk akarnak tanulni.
Sokszor jártam a mohácsi síkon és mondtam Kisfaludy Károly versét s mondtam a Miatyánkot az itt található tömegsírokban fekvőkért, akik 493 éve itt nyújtóztatják ki tagjaikat e Duna-járta porhanyós földben.
Nekünk Mohács kell, mondta ki a költő, pedig nem kell. Jó lenne úgy élni, hogy ne kelljen!
