Szerkesztő: Marton Árpád
Hogy Bach megszámlálhatatlan orgonaműve közül miért épp a d-moll toccata és fúga számít a legnépszerűbbiknek, amely még a komolyzenével csak felületes kapcsolatban lévő emberek számára is ismert, nehéz volna megmondani. Talán jellegzetes, fanfárszerű kezdőmotívuma miatt van így. Hisz a folytatásban Bach ugyanazt az utat járja, mint a műfajban alkotott többi művében: bámulatos architektúrát, valóságos katedrálist emel harmóniákból és akkordokból. Az elmondottak fényében még inkább megdöbbentő, hogy egyes újabb kutatások arra a felfedezésre jutottak, hogy Bach legismertebb orgonaműve eredetileg föltehetőleg szólóhegedűre íródott, és a d-moll toccata és fúga eredeti hangneme minden valószínűség szerint a-moll lehetett. Mi több: bizonyos merész föltételezések szerint a mű eredetije nem is Bach tollából való… A vasárnap muzsikusa, az egy esztendeje elhunyt, francia orgonaművész, Jean Guillou ma elsőként megmutatja, vajon lehet-e ezt az agyonjátszott szerzeményt is izgalmasan, eredeti módon játszani.
Következzék a 2., c-moll triószonáta. Az imént elhangzott d-moll toccata és fugával ellentétben ez a mű Bach kézírásában maradt az utókorra egy hat szonátából álló sorozat részeként, amelyet fia, Wilhelm Friedemann számára állított össze, hogy gyakorlatot szerezzen az orgonajátékban.
Jean Guillou a következőkben öt korálelőjátékot játszik az úgynevezett Kirnberger-gyűjteményből, amelyek arról a Bach-növendékről kapták nevüket, akinek számára Bach papírra vetette őket. A lutheránus templomi énekek kiváló alkalmat szolgáltattak Bach számára, hogy demonstrálja növendékének a szólamok bonyolításának fortélyait.
Ha eddig Bach tanítványainak szánt művei hangzottak el, a következő kis G-dúr prelűd Bach tanulóéveibe vezet, érzékeltetve, mennyit tanult el a mester Reincken és Pachelbel szerzeményeiből.
A kis G-dúr prelűd után újabb két korálelőjátékot hallunk a Kirnberger-féle leckekönyvből.
Jean Guillou mára a h-moll Preludium és fugával búcsúzik. A mű 1727 és 1740 között keletkezett, és Bach kromatikus, a harmóniák mesteri kezelésére alapozó művészetének egyik legérettebb, briliáns darabja. Már ami a Preludiumot illeti. Különös, de a fúga megítélésében egészen ellentmondásos vélemények láttak napvilágot. Albert Schweitzer Bach egyik legérdektelenebb szerzeményének nevezte, míg barátja, Charles-Marie Widor földöntúlian egyszerűnek. Kedves Hallgatóinkra bízzuk a végső döntést.
.jpg)
