Szerkesztő: Marton Árpád
Amikor az egy esztendeje elhunyt Jean Guillou, a huszadik század második felének egyik legjelesebb orgonaművésze öt CD-lemeznyi, tehát úgy hatórányi válogatást készített Bach orgonás életművéből, minden bizonnyal arra törekedett, hogy felvillantsa az életmű eme, önmagában is kiterjedt szeletének sokszínűségét, gazdagságát. Hisz a hangszerek királynője a barokk zenei gondolkodásban távolról sem csupán a templomi zene eszköze, az istentiszteletek állandó résztvevője. És nem is merőben a reprezentáció, a pompakeltés hangszere. Hanem a hangszeres többszólamúság kimeríthetetlen lehetőségeinek kincsesbányája is! Számtalan kombináció szerint regisztrálható manuáljai és pedálsorai lehetőséget teremtenek arra, hogy egyetlen játékos akár egy egész énekes vagy hangszeres együttes szólamainak számával vehesse föl a versenyt. Szerencsés történeti egybeesés, hogy az orgonaépítők technikai fölkészültsége tökéletesen lépést tartott a polifonikus, többszólamú gondolkodás fejlődésével. Helyesebben szólva: a két fejlődésvonal tökéletes összhangban ért a hangszeres többszólamúság fölül nem múlható csúcsaira. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Bach mind a muzsikus, mint a templomi orgonista, mind a templomi karnagy szerepében tanítani, az isteni igazság felé kalauzolni kívánta hallgatóját, nincs mit csodálkoznunk azon, hogy sokféle műfajú és rendeltetésű orgonamuzsikája bámulatosan kiegyenlített zenei minőséget mutat föl. Halljunk elsőként két korálelőjátékot az úgynevezett Kirnberger-gyűjteményből, amelyek egyszerre képviselik az egyházzenész és a zenetanár Bachot.
Az 548-as jegyzékszámú, e-moll Preludium és fúga a "Nagy e-moll" néven ismeretes. Nem véletlenül: Bach bravúrosan összegzi benne az egész észak-német orgonista tradíciót, megtetézve a concertókra jellemző témakezeléssel és elképesztő kromatikus menetekkel.
A következő, 547-es jegyzékszámú C-dúr Preludium és fúga, noha a lipcsei melléknéven tartják számon, a kutatók szerint korábban, Bach Kötheni működése során keletkezhetett. Erre vallanak formai párhuzamai az itt komponált brandenburgi versenyekkel és szóló hegedűművekkel.
A következőkben arra hallunk példát, mennyi műfaji megközelítésben dolgozott föl Bach egy-egy lutheránus korált. Az első, Nun komm der Heiden Heiland kezdetűt mindjárt két módon is: fantázia és trió formájában. Élete végén Bach egy sor, korábbi gyűjteményeiben már szereplő korálfeldolgozását vette újra munka alá, hogy a korábbinál is fejlettebb formaművészetet állítson növendékei elé követendő példaképpen. A sorozat Bach halála után kapta a Lipcsei Korálok gyűjtőnevet, holott az alapjukat képező korálföldolgozások Weimarban keletkeztek, jó három évtizeddel korábban.
Jean Guillou mai Bach-műsorát a C-dúr, úgynevezett Legrenzi-fúgával zárja. A szerzemény a fiatal Bach bravúros mutatványa annak demonstrálására, miként lényegülhet át az olasz kollégától átvett téma a német variációs művészet szövőszékén. A mutatvány sikerére vall, hogy mind a mai napig nem sikerült kideríteni, Giovanni Legrenzi mely témája szolgált a Bach-fúga kiindulásaképpen…
