Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: Nyári mese
Szent Ágoston névnapja van ma, mégsem akarok most Augustinusról beszélni, egy jegyzet időtartama erre elégtelen is lenne. A mai nap mindössze arra lesz időm e névvel kapcsolatban, hogy ne felejtsem el legkisebb unokám fülét meghúzni, aki e névre hallgat.
Vége a nyárnak, ahogy innen, csobánci szőlőmből nézem, egyre inkább a Szent György hegy mögött megy már le a nap, amely júniusban még majdnem Tapolcánál tette ugyanezt. Beérett már régen a meggy, a barack, most érik az alma, de az idén nem lesz mandula, elvitte a tavaszi fagy. A legfontosabb persze még hátra van, szeptember második felében lesz a szüret, ha addig nem változik meg gyökeresen az időjárás, ahogy a vincellér mondja: - Addig még sokat alszik kinn a szőlő!
Úgy tűnik, megfogadták a magyarok a miniszterelnök kérését és az Adria helyett inkább a Balatonra jöttek, a négynapos ünnep során lépni sem lehetett a nyaralóhelyeken, a strandokon és soha ilyen zsúfolt országutakat. Ezért aztán úgy döntöttünk, el a tótól. Egyik nap Kehidakustányt választottuk, nemcsak mert messzebb esik a tótól, hanem mert legkedvesebb államférfiúmnak, Deák Ferencnek volt a lakóhelye majd ötven éven át. Az udvarházban ma egy jól felépített múzeumi kiállítás várja a látogatókat, aznap dél körül összesen hatunkat, amely jól követi a Haza bölcse életét egészen addig a karosszékig, melyben utolsó hónapjait töltötte, hiszen feküdni már nem tudott, és amelyben utolsót sóhajtott ott az Egyetem téren, gyámleánya, Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona lakásában. A ház már nincs meg, helyén a Királyi Pál utca torkolata lelhető fel.
Ott van a fogason az öregúr kalapja is, amelyről a sok deáki anekdota egyike szól, mikor tévedésből a képviselőházban egy képviselő elcserélte saját kalapját Deákéval és mentegetődzve adta vissza: - Bátyám elnézést, de körülbelül egyforma a fejünk. – Nono –mondta Deák – körül lehet, de belül!
Másnap átkeltünk a Bakonyon, Noszlop, Pápa, Tét és Mórichida érintésével megtaláltuk Árpás község Árpád kori román templomát. Eldugott kincse e templom, nemcsak a Marcal és a Rába közének, de az egész országnak, hiszen ismeretlen, pedig gyönyörű, vakolatlan, téglatemplom. A mellette volt, ma már elbontott premontrei kolostorral együtt a tatárjárás után IV. Béla királyunk építtette, ma már közel 770 esztendős. A kapura kifüggesztett telefonszám hívására készségesen jött és nyitotta ki a templomot Feller Marietta gondnok, aki nemcsak bemutatta e gyönyörű építményt, de mesélt is a templom és a rendház történetéről,a Szent Jakab titulust ábrázoló oltárképről,de a még értékesebb 1663-as Köpenyes Madonna festményről is, amit egy Rubens tanítvány, a flamand Jan Thomas festett s ami az érdekes, hogy a Madonna köpenye alatt a korabeli arisztokrácia színe-java ott áll egymás mellett, Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc, Nádasdy Ferenc, akiket így, ebben a sorban végeztet majd ki nyolc év múlva a képen ugyancsak látható I. Lipót Habsburg császár. A kép majd 200 évig itt volt elbújtatva a templom Szent Jakab oltárképe mögé rejtve, akkor fedezték fel s került mai helyére a Győri egyházmegye kincstárába.
Ragyog a nyári nap, közel 35 fok a meleg, amikor Feller Marietta felhívja a figyelmünket, hogy két községgel odébb található Rábaszentmiklós rotunda temploma, amely talán még egy-két évtizeddel öregebb is az árpásinál. A kör alakú templom félköríves szentéllyel és ugyancsak patkóíves sekrestyével bővült.
Megdöbbenve állunk és nézzük ezt a nyolcszáz éves, ismeretlen csodát is, alig tíz kilométerre előbbi társától, itt a világvégén.
Nem tudom van-e még aznap olyan látnivaló, ahol csak mi ketten állunk, hiszen az ismert látnivalóknál kering a tömeg, a strandokon, mint a szardíniás dobozokban fekszenek az emberek, Magyarországra kitehető a tábla: megtelt! A büféknél, az éttermekben nemhogy másfél méterre, de centikre vannak egymástól a nyaralók, ki törődik itt a Covid 19 vírussal, fél Magyarország itt kering a nagy tó körül, nem félünk a farkastól, megúsztuk a szocializmust is, mit tudna velünk kezdeni egy vacak vírus, az egész csak vaklárma, a lélegeztető gépek Tihany ormáról nem látszanak és mi nem vagyunk idős és krónikus betegek és különben is utánunk a vízözön!
Uram, nem vagyunk méltók, hogy hajlékunkba jöjj.
