Jávor Béla olvassa fel írását
Jávor Béla: "Háború van most a nagyvilágban"
„Háború van most a nagy világban
Isten sírja reszket a szent honban”
- mormolom az öreg Vörösmarty lelki végrendeletét jelentő sorait, melyeket 1854 nyarán írt, alig egy évvel halála előtt. A vén cigány Vörösmarty végrendelete, hiszen a szabadságharc bukása után már alig írt verset, súlyosan depressziós volt, vagy, ahogy akkor hívták: mélakóros. Abba a házba költözött a Váci utca 19-be, ahol 25 évvel korábban költőtársa, Kisfaludy Károly is meghalt, a Kappel házba. Kis gyermekei voltak és aggódott, miként fog családja megélni, ha ő elmegy. Egyetlen vigasza a bor volt, megbízható tanúk szerint három litert ivott naponta. Verset már csak két jelentőset írt, 1850-ben az Előszót:
„A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
A félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.”
Vörösmarty súlyos depresszióját ma jobban értem, mint eddig értettem és értem én azt a három liter bort is, mert háború van most is a nagyvilágban. Hiszen azt hittük, ilyen már a mi életünkben nem lesz. Azt hittük fegyverrel egy európai ország már nem fog rátámadni egy másik európai országra. azt hittük, hogy 1956 nem ismétlődhet meg. Nézem a kievi, harkovi, mariupoli képeket és felidéződnek bennem ’56-os emlékképeim, a szétlőtt Nagykörút, a Kilián laktanya, a falakon túl, az utcára kilógó zongora..
És most megint az oroszok, de az ukránok nem egyenlők ’56-os mivoltunkkal. Mi akkor egy diktatúra ellen lázadtunk fel, most az ukránok nem lázadtak, mert nem voltak elnyomva, most elszámolási vita van két nemzet, két ország között. Területek cserélnek gazdát, egykor volt szovjetek által juttatott országrészek újraosztása folyik. Ősi orosz területek visszavétele zajlik? Lehet, de az eljárás mégis elfogadhatatlan. Most, a XXI-ik században úgy viselkednek az oroszok, mint 1939-ben, amikor Hitlerrel szövetségben elfoglaltak és máig fogva tartanak lengyel országrészeket, mert ez szerintük jogos. S akkor mi is támadjuk meg Kárpátalját? Mert az meg a mienk, ezer éve az.
Mégis hogy mondja Brack doktor Ibsen Hedda Gabler-jének utolsó mondatában: - Ilyet azért nem tesz az ember. Mert ez az orosz imperializmus elfogadhatatlan.
Hallgatom Antall Józsefet egy 1993-ban készült felvételen, aki megállapítja: -Most, a Szovjetunió szétesése után nehogy azt gondolja valaki, hogy az orosz medve lemondott Közép-Európáról és a korábbi szovjet tagköztársaságokról.
Antallnak igaza volt, ezt most, harminc év múlva tapasztaljuk.
Háború van most a nagyvilágban, több millió ember kényszerül otthonát hátrahagyva elmenekülni, s mindez azért, mert egy gyenge ember, aki így akar erősnek mutatkozni, azt gondolja, mindent megtehet. A nagyvilágban lőnek, robbantanak, harcolnak a kiber térben is, s mindez nem valahol a nagyvilágban, hanem Magyarország határától alig pár száz kilométerre történik. Elég egy véletlen lövedék, egy félreértett lehallgatott jelentés, egy eltévedt mondat és a föld megőszül, nem hajszálanként, mint a boldog ember. Egyszerre őszül az meg, mint az Isten.
Az orosz elnök már kinyitotta az atomkulcs dobozának ajtaját. Nem kell komolyan venni? Két hete még azt hittük idáig sem megy el, s lám. De hát meg vagyon írva Márk evangéliumában:
„...azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő.”
Az idő pedig múlik, és egyszer eljön.
